Egy vizsgálat szerint a ketogén étrend hatása eltérő a nők és a férfiak szervezetében.

Az emlőrák kezelésében használt egyik legfontosabb hatóanyag titokzatos módon növelheti a méhdaganat kialakulásának kockázatát – ennek miértjét sikerült most megválaszolni.

Az emlőrák az egyik leggyakoribb daganattípus, nagyjából minden 9. nőt érint ez a betegség. Az emlőrák lehetséges kezelési lehetőségei közé tar­tozik a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés és a hormonkezelés, illetve ezek különböző kombinációja. Arról, hogy egy adott beteg mely kezelésben részesül, szakértőkből álló orvoscsoport (ún. onkoteam) dönt.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A korábbiak után további jó eredményeket mutatott a ribociklibbel kiegészített hormonterápia emlőrákban.

Új kutatási eredmények szerint az epidermális növekedési faktor receptorokat vagy a foszfodiészterázt célzó kezelések, illetve a PARP-gátlók alkalmazásával fogékonnyá tehetők a hagyományos kezelésekre a rezisztenssé váló emlőtumorok.

A tumor környezetének megváltoztatásával és a T-sejtek aktiválásával teszik hatásosabbá az immunterápiát.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Mind az SSRI-k, mind az SNRI-k hatékonyan enyhítik a menopausa vazomotoros tüneteit. (Az ajánlás erőssége [„Strength of Recommendation”, SOR]: A, szisztematikus összefoglaló közlemények alapján.) Ez idáig nem végeztek olyan vizsgálatokat, amelyek közvetlenül hasonlították volna össze a két gyógyszercsoportot. Az SNRI-knek több nemkívánatos hatást tulajdonítanak. A venlafaxin emlődaganattal diagnosztizált nők számára kedvező, mivel az SSRI-k zavarhatják a tamoxifen metabolizmusát. (SOR: C, szakértői vélemény alapján.)

Évtizedek óta ismert, hogy a premenopauzális nők korai stádiumú, receptor-pozitív emlőrákjának utókezelésére használt-5 évig tartó tamoxifenadagolás jelentősen csökkenti az emlőrákos halálozást, mivel gátolja (főleg) az ovariumokban termelődött ösztrogének emlőre gyakorolt serkentő hatását. Posztmenopauzális nők hasonló tumoraiban a testben több helyütt terme­lődött androgén típusú hormonokból az ösztrogén hatású hormonokká való átalakulást megakadályozó aromatázgátlók legalább ilyen hatáso­sak. Premenopauzális esetekben a tamoxifen hatását tovább emelhetjük az ovariumműködés egyidejű elnyomásával, hiszen közel „posztmenopauzális” állapotot alakítunk ki. Ilyenkor az aromatázgátlók már hatásosak.

Egyértelműen nőtt azon emlőrákos betegek túlélése azoknál a nőknél, akik a tamoxifen mellé goserelint is kaptak.