Hogyan okozhat daganatot egy rákgyógyszer?
Az emlőrák kezelésében használt egyik legfontosabb hatóanyag titokzatos módon növelheti a méhdaganat kialakulásának kockázatát – ennek miértjét sikerült most megválaszolni.
- A TP53 gén patogén duplikációs kópiaszám-variánsa, mint örökletes emlőrákra hajlamosító genetikai eltérés
- CHEK2-variánsok patogenetikai szerepe hazai daganatos betegekben – emlőrák- kockázat és a genetikai tanácsadás szerepe
- Testmozgás az onkológiai kezelések mellékhatásainak enyhítésében
- Új reménybeli kezelés melanomára és emlőrákra
- Megakadályozható az emlőrák áttétképződése?
- Átprogramozott dendritikus sejtek emlőrák kezelésében
- Új kezelési módszer terápiarezisztens emlőrák kezelésében
- A BRCA2 mutációt hordozó emlőrák kialakulása
- Új terápiás megközelítés HER2-pozitív emlőrákban
- Emlőrák kimutatása anyatejből
- AI használata a mellrák kimutatására
- Hosszabb emlőrák túlélés olaparibbal
- Lendületes fejlődés az emlőrák gyógyszeres kezelésében
A Nature Genetics folyóiratban augusztus 22-én jelent meg a Berlin Institute of Health in der Charité kutatóinak tanulmánya, amelyben egy hosszú ideje fennálló orvosbiológiai rejtélyt oldottak meg sikeresen, nevezetesen azt a kérdést válaszolták meg, hogyan növelheti az emlőrák ellen alkalmazott tamoxifen a méh másodlagos daganatos megbetegedéseinek kockázatát? A tanulmány fő megállapítása, hogy a tamoxifen közvetlenül aktiválja azt a kulcsfontosságú szignalizációs útvonalakat (PI3K útvonal), amely központi szerepet játszik a sporadikus méhdaganatok fejlődésében.
A 1970-es évek óta a tamoxifen jelentősen javította a túlélési arányokat azon betegek milliói számára, akik ösztrogénreceptor-pozitív emlőrákban szenvedtek. Az életmentő előnyök mellett azonban a tamoxifen ritkán, de összefüggésbe hozható a méhrák fokozott kockázatával. Eddig a hatás pontos molekuláris oka nem volt világos.
A mostani tanulmány eredményei szerint a tamoxifennel összeköthető méhkarcinómákban a PIK3CA gén mutációi – amelyek nagyon gyakoriak a spontán módon kialakuló méhdaganatokban és a PI3K jelátviteli út aktiválásához vezetnek – jelentősen ritkábban fordulnak elő. A daganatok úgy alakulhatnak ki mégis, hogy a tamoxifen maga tölti be a PI3K útvonal szignalizációs aktivátorának szerepét, így ezekre a mutációkra nincs is szükség a tumorképződéshez.
“Eredményeink először mutatnak rá arra, hogy egy gyógyszer képes aktiválni egy daganatot támogató jelátviteli útvonalat, egyben molekuláris szintű magyarázatot adnak arra, hogyan képes egy rendkívül sikeres rákgyógyszer paradox módon elősegíteni daganatok fejlődését egy másik szövetben” - nyilatkozta Kirsten Kübler professzor, a cikk első szerzője. “A tamoxifen miatt nincs szükség genetikai mutációkra a PI3K jelátviteli útvonalon, mivel a hatóanyag közvetlenül biztosítja a tumorképződéshez szükséges jeleket.”
Bár tamoxifen terápia alatt a méhrák kialakulásának általános kockázata továbbra is nagyon alacsony, és a gyógyszer előnyei messze felülmúlják a kockázatokat, a mostani felfedezés új lehetőségeket nyit meg az egyes onkológiai kezelések biztonságosabbá tételére. A kutatók azt tervezik, hogy következő lépésként megvizsgálják, vajon hasonló mechanizmusok szerepet játszhatnak-e más gyógyszerek által kifejtett mellékhatásokban is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Tamoxifen induces PI3K activation in uterine cancer
Irodalmi hivatkozás:
Kirsten Kübler et al, Tamoxifen induces PI3K activation in uterine cancer, Nature Genetics (2025). DOI: 10.1038/s41588-025-02308-w
