Két tanulmány eredményei jelentősen bővítik ismereteinket a fenol- és indolmetabolitok képződéséről, és fontos támpontot adnak jövőbeni célzott beavatkozásokhoz.

Az atópiás dermatitis (AD) – közismert nevén atópiás ekcéma – már csecsemő- és kisgyermekkorban is jelentős betegségteher. A közepesen súlyos vagy súlyos formában a gyulladt bőr, a kifejezett viszketés, a vakarózás, a következményes alvászavar a gyermek mindennapjait és a család életmi­nőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Különösen fontos kérdés azoknak a gyermekeknek a kezelése, akiknél a lokális terápia önmagában nem biz­tosít megfelelő kontrollt. A referált vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a 6 hónapos és 5 éves kor közötti, közepesen súlyos vagy súlyos AD-ben szenvedő gyermekek esetén a dupilumab hatásosságát és biztonsá­gosságát befolyásolja-e, ha a gyermekeknek egyéb 2-es típusú gyulladásos betegsége (pl. asthma bronchiale, rhinitis allergica, ételallergia) is van.

Már hat hetes, átlagosan másfél órás alváshiány is fél kilogrammos súlygyarapodást okozhat.

A zsigeri zsírszövet gyulladáskeltő fehérjéket termel, amelyek krónikus gyulladáshoz és metabolikus stresszhez vezetnek.

A mammográfia, a poligénes és klinikai kockázati mutatók kombinációja jóval pontosabban azonosítja az emlőrák kialakulásának leginkább kitett nőket, mint a korábbi módszerek.

Nemcsak a tápanyagprofil, hanem a sejtszerkezet megváltozása, az adalékanyagok vagy a csomagolóanyagokból kioldódó anyagok is egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A WHtR a BMI-hez képest sokkal pontosabb prediktornak bizonyult az emelkedett vérnyomás és a hipertónia kockázatának megállapításában.

Az arany standardnak számító DXA módszer és a BMI jelentős eltéréseket mutatott egy olasz vizsgálat eredményei szerint.