Az utóbbi években a béta-sejt-működéstől független módon ható antidiabetikumok kutatása során a renális nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2) több szelektív gátlószerét fejlesztették ki. Az első ilyen gyógyszer, a dapagliflozin glikémiás hatásosságán túl testtömegcsökkentő hatásával tűnt ki az eddigi klinikai vizsgálatokban. A Magyar Diabetes Társaság 2014. évi szakmai ajánlása metforminnal, szulfonilureával és DPP4-gátlóval kom­binált adását támogatja. A gyógyszer alkalmazási előírása az inzulinnal kombinált alkalmazást is lehetővé teszi.

A glükóz renális reabszorpciójának 90%-át a 2-es típusú nátrium-glükóz transzporter fehérje (SGLT2) végzi. Az itt bemutatott tanulmány áttekinti az SGLT2- gátlás renális következményeivel kapcsolatos klinikai és kísérletes adatokat.

Therapeutic Advances in Endocrinology and Metabolism, 2014. június

A subarachnoidealis vérzés (SAH, subarachnoid hemorrhage) jelentős állapotromlást okozó betegség, melynek morbiditásában és mortalitásában vezető szerepet játszik az angiográfiás vasospasmus (aVSP) és a késői cerebralis ischaemia (DCI, delayed cerebral ischemia). E szövődmények korai és korrekt kórismézése javíthatja a kezelés eredményességét. 

A klasszikus szemfenéktükrözés manapság már nem szerepel a magas vérnyomásban szenvedők számára rutinszerűen ajánlott vizsgálatok között. A technikai újítások jóvoltából azonban a szemfenékvizsgálat lelete objektíven értékelhető számítógép által támogatott rendszerek segítségével. Digitalizált retinafelvétel segítségével az erek közvetlenül, noninvazív módon mérhetők. A statikus érelemzés közvetlen összefüggést mutat az erek átmérője és a vérnyomás, illetve a szélütés előfordulása között. A továbbfejlesztett módszerek azt is lehetővé teszik, hogy megítéljük az erek átépülését mint független szív-ér rendszeri kockázati tényezőt.

A subarachnoidealis vérzés (SAH, subarachnoid hemorrhage) kedvezőtlen kimenetele főként a késői agyi ischaemia (DCI, delayed cerebral ischaemia) kialakulásával hozható összefüggésbe. Bár a cerebrális vazospazmust jelölik meg a DCI fő okaként, a vazospazmus és a DCI nem feltétlenül jár együtt, ami azt jelzi, hogy a DCI nem az egyetlen vagy alapvetően fontos tényező a DCI létrejöttében. A nagy erek vazospazmusán kívül hozzájárulnak még a DCI kialakulásához gyulladásos folyamatok, intracranialis mikrotrombózis, kérgi terjedésű depolarizációk és az agyi autoreguláció zavara is.

Az isémiás stroke a harmadik leggyakoribb halálok az USA-ban, egyben a kórházi felvételek gyakori oka. A stroke-ot követő szubakut periódus a trombolitikus kezelésének mellőzéséről szóló döntéstől a stroke időpontjától számított 2 hét elteltéig tart. Gyakran a családorvosok is részt vesznek az isémiás stroke szubakut ellátásában. A későbbi stroke szekunder prevenciójaként trombocitagátló kezelést kell kezdeni az isémiás stroke utáni 24 órában, hacsak nem áll fenn ellenjavallat. Többnyire sztatinkezelésre is szükség van. Kezelni kell a cukorbetegséget, és meg kell ismertetni a betegekkel azokat az életmódbeli változtatásokat, melyek alkalmasak a stroke-kockázat csökkentésére. A kórházi ellátást követő rehabilitációs kezelés javítja a kimenetelt.

Az újabb képalkotó eljárások terheléses formáinak terjedése ellenére a terheléses EKG ma is a legelterjedtebb kardiológiai alapvizsgálatok egyike. A gondos betegkiválasztás és a precízen kidolgozott vizsgálati protokoll javítja a vizsgálat validitását, segít kijelölni a további vizsgálatok irányát.

A járóbetegek között gyakori a rosszul kontrollált hypertonia. Ha a beteg vérnyomása veszélyes mértékben emelkedett (a szisztolés vérnyomás a 180 Hgmm-t vagy a diasztolés vérnyomás a 110 Hgmm-t eléri, illetve meghaladja), el kell különítenünk a hypertoniás krízist a súlyos tünetmentes hypertoniától (amikor a vérnyomás veszélyes mértékben, de célszervkárosodás jelei és tünetei nélkül emelkedett).