A benzodiazepinek adagjának biztonságos csökkentése

Az alvászavarok és szorongás kezelésére általánosan felírt benzodiazepinek hosszú távú, rendszeres használata fizikai függőséghez és elvonási tünetekhez vezethet, ha az adagot csökkentik vagy a gyógyszer szedését hirtelen abbahagyják. Azonban eddig nem álltak rendelkezésre bizonyítékok a legmegfelelőbb adagcsökkentési módszerekről, és az is közismert, hogy a betegek eltérő módon reagálnak az elvonási folyamatra.

A klinikai aggályok fényében az Amerikai Addiktológiai Társaság (American Society of Addiction Medicine) kilenc másik orvosi társasággal és szakmai szövetséggel együttműködve ezért megalkotta és június közepén közzétette a benzodiazepinek fokozatos leállításáról szóló közös klinikai gyakorlati iránymutatást a Journal of General Internal Medicine folyóiratban.

Az irányelv bizonyítékokon alapuló és konszenzuson alapuló stratégiákat vázol fel, amelyek segítenek az orvosoknak, különösen az alapellátást nyújtó orvosoknak és a betegeknek abban, hogy együttesen biztonságosan fokozatosan álljanak le a gyógyszerek szedésével, azért, hogy minimalizálják az elvonási tüneteket, amelyek súlyosak és akár potenciálisan életveszélyesek lehetnek. Az irányelv nem a palliatív ellátást nyújtó és a végső stádiumban lévő betegeket kezelő orvosoknak szól, jegyezték meg a szerzők.

Az irányelv lassú, az egyes betegek reakcióihoz igazított fokozatos csökkentést javasol. Azoknál, akik évek óta szedik a gyógyszert, a gyógyszeradag fokozatos csökkentése akár egy évnél tovább is tarthat.

A legfontosabb ajánlások között szerepelnek a következők:

• Soha nem szabad hirtelen abbahagyni a benzodiazepinek szedését, ha a betegek fizikailag függővé váltak a gyógyszertől, és elvonási tünetek jelentkezhetnek.
• Idősebb felnőttek esetében fontoljuk meg a hosszú távú használat fokozatos csökkentését, kivéve, ha nyomós okok indokolják szedésének folytatását.
• Rendszeresen értékeljük a betegeket a benzodiazepin-terápia folytatásának kockázatainak és előnyeinek viszonyát azok fokozatos csökkentéséhez képest. Az értékeléseredménye idővel változhat.
• Fontoljuk meg a fokozatos csökkentést, ha a kockázatok meghaladják a terápia folytatásának előnyeit.
• A fokozatos csökkentést lassan és kis adagcsökkentésekkel kezdjük (talán 5-10% csökkentés a teljes napi adagból 2-4 hetente).
• Rendszeresen ellenőrizzük a betegeket, és szükség szerint módosítsuk a fokozatos csökkentést.

A benzodiazepinek hatékonyak a szorongás, a rohamok, az izgatottság, az álmatlanság és az alkoholelvonás kezelésében. A kezelési irányelvek általában nem javasolják a 4 hétnél hosszabb használatot az elesés, a közlekedési balesetek, a kognitív károsodás, a delírium és a túladagolás kockázata miatt. Fontos, hogy n=e írjunk fel hosszú távú benzodiazepin-kezelést írnak fel olyan állapotok esetén, amelyek alacsonyabb kockázatú beavatkozásokkal is kezelhetők lennének.

Bizonyos esetekben – például kezelésrezisztens generalizált szorongásos zavar vagy abnormális mozgásokkal járó alvászavarok esetén – indokolt lehet a benzodiazepinek hosszú távú alkalmazása.

Forrás:

Joint Clinical Practice Guideline on Benzodiazepine Tapering: Considerations When Risks Outweigh Benefits https://link.springer.com/article/10.1007/s11606-025-09499-2