Vastagbélrák recidíva előrejelzése
Már jóval a képalkotó vizsgálatok eredményei előtt jelezheti a vastagbélrák műtét utáni recidíváját a keringő tumor (ct)DNS teszt.
- Kalcium és vastagbélrák kockázat
- Ijesztő ütemben terjed a középkorúaknál a vastagbélrák
- Gyakori baktérium a vastagbélrákos daganatokban
- DNS-vérvizsgálat a vastagbélrák kimutatásában
- Bél mikrobiom és vastagbélrák
- Új célzott immunterápia vastagbélrák kezelésére
- Új gyógyszercélpont a vastagbélrák terápiájában
- Colorectalis carcinoma és post-polypectomiás utánkövetés az amerikai és európai irányelvek tükrében
Az American Association for Cancer Research (AACR) április 25-30. között Chicagóban megrendezett 2025. évi konferenciáján az egyik előadás a VICTORI klinikai vizsgálat időközi eredményeit mutatta be: egy ultraérzékeny, cirkuláló tumor-DNS (ctDNS) alapú folyékony biopsziás vizsgálat még a képalkotó vizsgálatok előtt képes volt kimutatni a tumor kiújulásának jeleit, és a műtétet követő egy hónapon belül prognosztikai értéket szolgáltatott vastagbélrákban szenvedő betegeknél.
“A ctDNS kimutatása a kezelést követően a kolorektális karcinóma (CRC) kiújulásának erős indikátora, de gyakran észrevétlen marad, mivel a ctDNS nyomai a vérben nagyon alacsony koncentrációban lehetnek jelen” - nyilatkozta Emma Titmuss, a vancouveri BC Cancer bioinformatikusa, az AACR 2025 konferencián a vizsgálati eredményeket bemutató előadó. “Ha elég korán észlelik, a véralapú biomarkerek értékes információkat szolgáltathatnak, amelyeket be lehet építeni a klinikai döntéshozatalba. A műtét után a ctDNS-alapú folyékony biopszia segíthet azonosítani azokat a betegeket, akiknek a további kezelés a legnagyobb hasznára válna. Ráadásul ez segíthet abban is, hogy a jó prognózisú betegek elkerülhessék a szükségtelen kemoterápiás kezelések toxikus hatásait. A daganatok kiújulásának nyomon követésével a folyadékbiopszia lehetővé teheti, hogy több betegnél végezzenek második, kuratív szándékú műtétet a korai kiújulások eltávolítása érdekében.”
A VICTORI tanulmány célja annak meghatározása, hogy a ctDNS kimutatása milyen optimális időpontban képes előre jelezni a CRC-ben szenvedő betegnél a műtét utáni kiújulást. Ebbe az időközi prospektív elemzésbe 71 reszekálható CRC-s beteg került bevonásra, 52 beteg 1-3. stádiumú betegségben, 19 beteg pedig 4. stádiumú betegségben szenvedett.
A kutatók minden egyes beteg esetében egy személyre szabott, tumorszövetből származó, akár 1800 szomatikus variánsból álló panelt hoztak létre. A folyadékbiopsziákat a műtét előtt, a műtét után nyolc héten keresztül kéthetente, majd három hónapon keresztül három hónaponként vették, és a NeXT Personal assay alkalmazásával elemezték.
Az eredmények szerint mind a 33, korábban nem kezelt (naív), legalább 2. stádiumú betegnél kimutatható volt a ctDNS a műtét előtt. A klinikai kimenetel szempontjából értékelhető 65 beteg közül 23-nál jelentkezett recidíva, ezek túlnyomó többsége (87%) ctDNS-pozitív volt a műtét utáni nyolchetes időszakban, amely alatt általában adjuváns kemoterápiát alkalmaznak.
Minden klinikai kiújulással rendelkező beteg ctDNS-pozitív volt, mielőtt a kiújulást képalkotó eljárással kimutatták volna, átlagosan 198 nappal korábban, beleértve a nehezen kimutatható metasztatikus helyeket, például a tüdőt. Egy betegnél 416 nappal a klinikailag igazolt kiújulás előtt már recidívát jelzett a ctDNS. Titmuss szerint a ctDNS-t már 2 ppm (parts per million) értéken is képes volt kimutatni a teszt, ám a betegeknél a medián ctDNS-szint az első kimutatáskor 24,4 ppm volt, a legmagasabb pedig 111-120 ppm. A magasabb ctDNS-szintek az első észleléskor a klinikai visszaesésig eltelt rövidebb idővel asszociálhatók.
“Vizsgálatunk eredményei segítenek tisztázni a műtéti beavatkozást követő ctDNS-vizsgálat ideális időpontját, mivel azt mutatják, hogy már két héttel a műtét után kimutathatók a reziduális ráksejtek” - fejtette ki Titmuss. “A műtéthez ilyen közeli időpontban végzett ctDNS-vizsgálatoknál azonban fennáll a lehetősége annak, hogy a normál sejtmentes DNS felhígítja a ctDNS-t, ezért a négy hét klinikailag jobb időpontnak tűnik a ctDNS-mintavételre a klinikai döntéshozatal szempontjából.”
A vizsgálatba további betegeket is bevonnak majd, ami a szerzők reményei szerint javítja az eredmények pontosságát, és iránymutatást ad a jövőbeni prospektív vizsgálatokhoz, amelyek a ctDNS-t a klinikai kezelés és gondozás döntési pontjaként vehetik figyelembe.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült: