Kezdeti állapotban lévő kutatások szerint memóriazavarokkal küszködő idős embereknél a hiperbárikus oxigén kezelés (HBOT) növeli az agyi vérátáramlást és javítja a kognitív teljesítményt.

A hemolitikus anaemiát minden normocytaer és macrocytaer anaemia el­különítő diagnosztikájában számításba kell venni. A hemolízis bekövetkez­het intra- és/vagy extravaszkulárisan a reticuloendothelialis rendszerben. A betegek akut anaemia, sárgaság, haematuria, dyspnoe, gyengeségér­zés, tachycardia, esetleg vérnyomásesés miatt fordulnak orvoshoz. A di­rekt antiglobulin teszttel elkülöníthetők az immunológiai és nem immu­nológiai okok. A hemolitikus kórképek altípusai: haemoglobinopathiák, membranopathiák, enzymopathiák, immunmediált anaemiák és extrinszik, nem immunológiai (trombotikus, fertőzéses stb.) okok. Gyógyszerek több mechanizmussal okozhatnak hemolitikus anaemiát.

Az USA-ban a vízbe fúlás az 1–4 éves kisgyermekek leggyakoribb baleseti haláloka. Ha az aspirált folyadék hosszú ideig jelen van a légutakban, az a tüdő működési zavarához, hipoxiához, neurológiai és kardiális rendelle­nességekhez, végül halálhoz vezet. Az American Heart Association javított Utstein-féle sémája és kezelési útmutatói fontosak az ápolás, intézkedés és prognózis szempontjából. Mivel a vízbe fúlást követő szívritmuszavarokat döntően a hipoxia okozza, az újraélesztés rendje a légutakat és a légzést helyezi előtérbe a kompressziók megkezdése előtt. A legjobb kezelés a meg­előzés: úszó- és vízbiztonsági leckék, a medencék elkerítése, az alkoholfo­gyasztás kerülése vízi tevékenység előtt és alatt.

Bizonyítékon alapuló válasz
A hemodinamikailag stabil betegek esetében, akiknek nincs akut mellkasi fájdalmuk, a pitvarfibrilláció értékelését és kezelését nem kell megváltoztatni pusztán a tünetek alapján (ajánlási szint: A; több kohorszvizsgálaton alapul). A pitvarfibrillációs epizódok mintegy 75%-át nem észlelik a betegek, és nem ritkaság, hogy a tünetmentes epizód több mint 48 óráig tart, ami növeli a tromboembóliás szövődmények kockázatát.

Az N,N-dimetiltriptamin (DMT) növényi eredetű szerotoninerg hallucinogén. A DMT-vel kapcsolatos eddigi kísérletek a pszichotróp/pszichedelikus hatásra fokuszáltak. Egy új felfedezés, miszerint a DMT a szigma1-receptor endogén ligandja, fényt vethet a szer egyéb biológiai funkcióira.