A pulzoximetria általánosan alkalmazott noninvazív monitorizálási tech­nika a kritikus vagy potenciálisan fenyegetett állapotú betegek oxigenizációjának (egész pontosan az artériás vér oxigenizált hemoglobin ará­nyának, azaz szaturációjának) monitorozására. Az oxigenizáció zavarának gyors felismerése gyorsabb terápiát tesz lehetővé, ezzel javítva a páciensek gyógyulási, csökkentve a súlyos komplikációk kialakulásának esélyét.

A szív és az endokrin rendszer szorosan együttműködnek. A szívben terme­lődnek és a szívre hatnak egyes kardiális hormonok, de perifériás endokrin szervek által termelt hormonok is befolyásolják a szívműködést. Az endokrin rendszer zavarai jelentkezhetnek elsődlegesen szívpanaszok formájá­ban is. A cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen fontos az endokrin faktorok ismerete, valamint az interdiszciplináris szem­lélet a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikájában és kezelésében.

Az FDA 2019. május 16-án gyermekek vénás thromboemboliájának kezelésére is engedélyezte a Fragmin (dalteparin nátrium) injekciót.

Egy 90 éves férfi azzal a panasszal ke­reste fel orvosát, hogy 2-3 hónapja egyre fáradékonyabb. A lánya elmondta, hogy édesapját már az egyszerű minden­napi tevékenységek is kimerítik. A beteg kb. 10 éve járt utoljára orvosnál. Arról számolt be, hogy nincs étvágya, terhelésre enyhe fulladás jelentkezik nála, de mellkasi fájdal­mat nem panaszolt. Tagadta, hogy hangu­lata depressziós lenne. Tinédzserkorában poszt-Streptococcus glomerulonefritisze zajlott, más betegsége nem volt.

Fertőzésellenes szerek profilaktikus adásával számos életet veszélyeztető infekció kialakulását előzhetjük meg. Fontos, hogy mely rizikócsoportban, milyen hatású szert, mennyi ideig adunk. Az indokolt profilaxis elmaradása éppúgy veszélyes következményekkel jár, mint a túl széles körben vagy túl hosszú ideig történő profilaktikus alkalmazás.

Instabil állapotú és műtéten átesett betegek esetében elengedhetetlen a hemodinamika és a légzés folyamatos megfigyelése. A szívfrekvencia és a vérnyomás alapján viszonylag jól megítélhető a hemodinamikai állapot, ám a kockázatbesorolásban a légzés paraméterei, köztük a légzésszám, nem kapnak megfelelő hangsúlyt.

Igyekeztem rövid betekintést adni a drogok nemritkán kiszámíthatatlan és gyor­san változó világába. Praktikus tanácsként javasolnám a vér- és vizeletminta-vételt, mely fontos lehet, leggyakrabban néhány nappal az eset után. A levett mintát nem feltétlenül kell használni, de célszerű legalább 1 hónapig lefagyasztva megőrizni. A rendszerváltás után megjelent klasszikus drogok jórészt eltűntek a túladagolási palettáról, de megfeledkezni róluk nem szabad. A designer szerek döntően átala­kították a drogpalettát. Az új szerek döntő többsége Kínából jön, ahol villámgyors előállítást követően dobják piacra az anyagokat; a szakma kb. 2 év lemaradásban van az előállítókhoz képest.

Az Eisenmenger-szindróma a sönthöz köthető pulmonális artériás hipertónia leg­súlyosabb formája. A betegség kihat az életminőségre, a betegek morbiditása, illetve mortalitása nagy. A pulmonális hipertónia célzott kezelésén kívül a pre­venció, valamint a cianózis és a magas pulmonális nyomás szövődményeinek ki­védésére tett lépések is fontos szerepet játszanak a jó általános állapot fenntartá­sában, a túlélésben. A tüdő- vagy szív-tüdő transzplantáció lehetősége az esetek többségében mérlegelendő.

A cikk az akut miokardiális infarktus szövődményeként fellépő kardiogén sokk kór­élettanát, előfordulását, kimenetelét és kezelési lehetőségeit tekinti át. Kieme­li a véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok tanulságait, és sokoldalúan elemzi a kardiogén sokk szakmai ajánlások szerinti terápiáját a korai revaszkularizációtól a gyógyszeres kezelésen át a mechanikus keringéstámogatásig. Hangsúlyozza a szerző, hogy a korai revaszkularizáció arányának növelése érdekében további erő­feszítésekre van szükség.

Tüdőérintettség a Sjögren-szindróma extraglanduláris tüneteként változatos formákban jelentkezhet, leggyakrabban nem specifikus intersticiális pneumonia vagy limfocitás intersticiális pneumonia formájában. Prevalenciájáról az irodalomban igen eltérő adatok találhatók. Ezzel az esettel, amelyben szokatlan módon az autoimmun betegség minden manifesztációja egyetlen szervre – a tüdőre – korlátozódott, az immunszuppresszív kezelés árnyoldalaira szeretnénk felhívni a figyelmet.