A regionális mozgásszervi fájdalmak leggyakrabban adott mozgásokat végrehajtó anatómiai struktúrák degeneratív és gyulladásos elváltozásaiból származnak. Eredményes gyógyszeres kezelésükhöz a fájdalom patomechanizmusának (nociceptív, neuropathiás, centrális) megfelelő hatóanyag kiválasztása szükséges. E választás során a helyi hatású hatóanyagok és készítmények (elsősorban gélek és tapaszok) kínálnak kedvező, hatásos és biztonságos lehetőséget.

Az osteoporoticus csonttörés kockázatai: a gyenge csontminőség, osteopo­rosis és sarcopenia, komplex mozgászavar. Ezek az esendőség-szindróma fő komponensei. Az esendőség (frailty) önálló kockázata az elesés, amely a fragilitási törés leggyakoribb oka.

Az erőkifejtéshez és az erőbehatásoknak való ellenálló képességhez meg­felelő ellenállási (tehetetlenségi) nyomatékkal rendelkező csontozatra van szükség. Ezt a mechanikai feltételrendszert a mozgásérzékelés alapján kialakuló csontminőségnek kell biztosítania.

Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismerte­tésén keresztül az indikációnak, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzer­váló fogászati, fogpótlástani és szájsebészeti ellátási lehetőségeinek össze­foglalása. Ismertetjük a kúra mellékhatásait és a terápiás szövődmények el­látási módszereit is. A második részben szájsebészeti kérdéseket tárgyalunk.

Bizonyos elszabadult daganatsejtek („vetőmagok”) jól érzik magukat a csontszövetekben (a „termőtalajban”), viszont a daganatsejtek és a befogadó csontsejtek közötti humorális párbeszéd megszakítja a csont normális homeosztázisát (a csontátépülést), ami végül egy circulus vitiosushoz, a többszörös csontáttétes betegséghez vezet. A daganatsejtek a primer tumorra jellemzően stimulálni képesek a csontfelszívódást és a csontképzést vagy mindkettőt. Ez a rendszerint gyógyíthatatlan állapot súlyos következményekkel jár, mint pl. törések, fájdalom, műtétek, sugárkezelések, bénulások, hiperkalcémia stb. (skeletal related events, SRE-k), melyek rombolják az életminőséget. A csontfelszívódás gátlása biszfoszfonátokkal vagy a RANK-ligandumtól függő mechanizmuson keresztül, kedvezően befolyásolhatja a súlyos SRE-k arányát és meghosszabbíthatja a betegségmentes túlélést. Magy Onkol 61:175–180, 2017

Kulcsszavak: daganatos csontáttétek, biszfoszfonátok, zoledronsav, ibandronát, denosumab, SRE, RANK-ligandum

A súlyos felnőttkori növekedésihormon- (GH-) hiány jelentőségének felis­merése, a GH-pótlás bevezetése a klinikai gyakorlatba közel három évti­zedes múltra tekint vissza. Hazánkban 20 éve vált lehetővé felnőttek szá­mára a GH-pótló kezelés, a témában számos publikáció látott napvilágot. A felnőttkori GH-hiány jelentőségének felismerése, a betegek megfelelő GH-kezelése óriási mértékben javította a hipopituiter betegek hormonpótló terápiáját. A szerzők áttekintik a kórkép kórismézésének, kezelésének főbb szempontjait, összefoglalják a hazai tapasztalatokat.

A közeljövőben lehetőség nyílhat az elhízással társuló leptinrezisztencia sikeres kezelésére. A táplálkozás hatással lehet a leptinrezisztencia kiala­kulására, ezáltal megváltoztathatja az energiahomeosztázis neuroendokrin szabályozását. A leptin szerepet játszik az intesztinális táplálékfelvétel, a vérnyomás és a fertilitás szabályozásában, ugyanakkor számos gyulla­dásos és autoimmun betegséggel összefüggésbe hozható.

Az imatinib, majd számos más tirozin-kináz-gátló megjelenése áttörést ho­zott a krónikus mieloid leukémia kezelésében, ma az esetek döntő többsé­gében sikerül hematológiai, citogenetikai és molekuláris remissziót elérni. A betegek túlélését egyre inkább a kísérőbetegségek határozzák meg, így a kezelés megválasztásában a különböző tirozin-kináz-gátlók metabolikus mellékhatásai egyre fontosabb szempontnak számítanak.

A téli álmot alvó medvékben a nyugalmi szakaszban a csontok állandó megújulását biztosító folyamatok is lelassulnak. A védelmi mechanizmus megismerése hasznos lehet a humán orvoslásban is.

A lakosság átlagéletkorának növekedése és életmódjának átalakulása miatt egyre gyakoribb csontritkulás mindmáig aluldiagnosztizált és elégtelenül kezelt betegség. A megelőző intézkedések közül a primer prevenció életmódbeli beavatkozásokat foglal magába, másodlagos megelőzésként fontos a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel.