Korunkban a leggyakoribb rosszindulatú endokrin tumor a pajzsmirigyrák, mely sokáig észrevétlen maradhat. Terápia eddig rendszerint sebészeti beavatkozásból és jód radioizotóp terápiából, terápiarefrakter esetekben két tirozin-kináz-gátló alkalmazásából állt. A pajzsmirigyrákok genetikailag korlátozott számú mu­tációra vezethetők vissza, többek között a tropomiozinreceptor-kinázokat kódoló NTRK gének átrendeződésére. Ilyen betegpopulációban ígére­tesnek tűnik egy új generációs tirozin-kináz-inhibitor gyógyszercsalád.

Az elmúlt néhány évtizedben a diagnosztizált gasztroenteropankreatikus neuroendokrin daganatok száma világszerte növekedett. A jelen közlemény célja, hogy a számos rendelkezésre álló irányelv áttekintésével és tömör összefoglalásával bemutassa a rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségeket. A neuroendokrin daganatok végleges gyógyítása napjainkban csak idejében elvégzett sebészi (beleértve az endoszkópos intervenciókat is) beavatkozással lehetséges. Ezeknek a daganatoknak közel felét előrehaladott stádiumban diagnosztizáljuk, ezért a szisztémás gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelések jelentősége kiemelt. A sebészi, gyógyszeres, intervenciós radiológiai és izotópterápiás megközelítések összehangolásához szoros multidiszciplináris együttműködésre van szükség. Az egyes kezelésmódokat úgy kell összehangolni, hogy azok a leghatékonyabban szolgálják a hormonális egyensúly visszaállítását és a daganatnövekedés gátlását. Magy Onkol 62:99–106, 2018

Kulcsszavak: neuroendokrin tumor, terápiás irányelvek, szomatosztatinanalógok, peptidreceptor-radioterápia

A napjainkra lassan áttekinthetetlenül sok orvosszakmai rövidítés- és be­tűszóhalmazból a radiológia és nukleáris medicina területére vonatkozók eredetét és jelentését értelmezi a szerző. További szándéka a „multimodális” vagy „hibrid” leképezések szakmai hovatartozásának jellemzése, a vizs­gálatokat kérő, illetve a leleteket a betegek számára értelmező kollégák tájékozottságának segítése.

Az összes humán rosszindulatú daganat 0,49%-a neuroendokrin tumor (NET). Ezek kétharmada a gasztrointesztinális traktusban keletkezik, a pancreast és a hepatobiliáris rendszert is beleértve. (A hepatobiliáris rendszer neuroendokrin daganataira csekély incidenciájuk miatt ebben az összefoglalóban nem térünk ki.) Az elmúlt két évtizedben tapasztalt incidencianövekedés részben a diagnosztikai lehetőségek fejlődésére vezethető vissza. A nómenklatúrában egyre inkább háttérbe szorul az eddig szokásos ontogenetikus felosztás (előbélből, középbélből és utóbélből eredő daganatok), előnyben részesítjük a szervhez kötődő csoportosítást.