Az SGLT2-gátlók újabb kedvező hatása
Az SGLT2-gátlók 2-es típusú cukorbetegségben és krónikus vesebetegségben szenvedők esetén jobban csökkentik a vérszegénység kockázatát, mint a GLP-1 RA-k.
A nátrium-glükóz-kotranszporter 2 (SGLT2) gátlók jobb kiegészítő kezelést jelenthetnek a vérszegénység kockázatának csökkentésére, mint a glükagonszerű peptid 1 receptor agonisták (GLP-1 RA-k) a 2. típusú cukorbetegségben (T2D) és krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegek I-III. stádiumában.
Bár a 2-es típusú cukorbetegségben (T2D) és krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedők 20-30%-ánál fordul elő vérszegénység, a jelenlegi irányelvek nem adnak konkrét ajánlásokat a vérszegénység megelőzését célzó adjuváns terápiára.
A JAMA Network Open című online folyóiratban megjelent retrospektív kohorszvizsgálatban Jia-Chian Hu (Nemzeti Cheng Kung Egyetem, Tainan, Tajvan) és munkatársai a tajvani Chang Gung kutatási adatbázis felhasználásával hasonlították össze a vérszegénység előfordulását olyan T2D-ben és CKD I-III. stádiumában szenvedő betegeknél, akik kezelését SGLT2-gátlókkal vagy GLP-1 RA-val kezdték.
A vizsgálatba összesen 13 799 olyan beteget vontak be, akiknek 2016. január 1. és 2021. december 31. között kezdték meg az SGLT2-gátlók (n = 12 331; átlagéletkor 62,4 év; 61,2% férfi) vagy a GLP-1 RA-k (n = 1468; átlagéletkor 61,5 év; 61,3% férfi) adását és a betgeket 2022. december 31-ig követték.
A betegek SGLT2-gátlóként empagliflozint, dapagliflozint, canagliflozint és ertugliflozint, míg a GLP-1 RA-ként lixisenatidot, liraglutidot, dulaglutidot és semaglutidot kaptak. Az elsődleges kimenetel a vérszegénység összesített előfordulása volt, ami tartalmazta az eseményes vérszegénységet és a vérszegénység kezelésének megkezdését.
A 2,5 éves medián követési idő alatt 2887, illetve 429 összetett vérszegénységi kimenetelt regisztráltak az SGLT2-gátlót, illetve GLP-1 RA-t kapó betegeknél. Az összetett vérszegénység előfordulási aránya 19%-kal kisebb volt az SGLT2-gátlót kapó betegeknél, mint a GLP-1 RA-t kapóknál (kockázati arány [HR], 0,81; 95% CI, 0,73-0,90), és hasonló eredményeket figyeltek meg a különböző egyedi SGLT2-gátlók tekintetében is. Bár az SGLT2-gátlók szedésekor a vérszegénységgel kapcsolatos események előfordulási gyakorisága kisebb volt (HR, 0,79; 95% CI, 0,71-0,87), a vérszegénység kezelésének aránya ezen szerek szedésekor nem volt alacsonyabb (HR, 0,99; 95% CI, 0,83-1,19).
Bizonyos hematológiai paraméterek, így a hemoglobinszint, a hematokritszint és a vörösvértestszám az SLGT2-gátló csoportban változatlanok maradtak, a GLP-1 RA csoportban viszont csökkentek.
A szerzők azt írták, hogy " a T2D-s és CKD I-III. stádiumú betegeke egy éven át tartó SGLT2-gátló kezelése során 55 betegre kezelésével előzhető meg egy további összetett anaemia kimenetel, szemben a GLP-1 RA egy éves alkalmazásához képest".
A megfigyelési adatok elemzése esetén fennáll a lehetősége annak, hogy bizonyos követési adatok hiányoznak vagy elvesztek. Az eredmények téves besorolása is lehetséges az ellenőrizetlen vérszegénység diagnóziskódok miatt.
Forrás: Hu J-C, Shao S-C, Tsai D H-T-D et al: Use of SGLT2 Inhibitors vs GLP-1 RAs and Anemia in Patients With Diabetes and CKD JAMA Netw Open. 2024;7(3):e240946. doi:10.1001/jamanetworkopen.2024.0946
