A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek nélkülözhetetlenek a mozgásszervi betegségek kezelésében. Az NSAID szerek alkalmazása azon­ban a tápcsatorna nyálkahártyájának károsodásával, beleértve peptikus fekélybetegség képződésével és szövődményeinek kialakulásával járhat. A mellékhatások és szövődmények megelőzése során a gasztrointesztinális kockázati tényezők mellett elsősorban a kardiovaszkuláris kockázatot is fi­gyelembe kell venni. A hatékony gastroprotectiót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész hazai útmutató vagy ajánlás. A közlemény a leg­újabb evidenciák tükrében, gasztroenterológus és reumatológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az NSAID-kezeléssel kapcsolatos legfontosabb útmutatásokat.

A gyomor-bél rendszert érintő egyes daganatos megbetegedések prog­nózisa nagyon rossz. Szűréssel elsősorban a béldaganatok kialakulását lehet hatásosan megelőzni, így ezek a szűrővizsgálatok kiemelten fon­tosak. 

A géntoxikológia azokat a DNS szintjén bekövetkező változásokat foglalja magába, amelyek a nukleinsavak szerkezetének megváltozásához, mutá­ciókhoz vezetnek. Amennyiben a mutációk sorozata olyan változásokat okoz, hogy azok a sejt túlélését ugyan nem befolyásolják, de károsíthatják a fiziológiás kontrollmechanizmusokat, és a mutáns sejt függetlenedik a környezetétől, karcinogenezisről beszélünk. A géntoxikológia és a kar­cinogenezis folyamata nem azonos, de szorosan összefügg egymással.

A tamoxifen gél azonos antiproliferatív hatás mellett kevesebb mellékhatással jár, mint az orális tamoxifen.

Az összefoglaló a leggyakoribb, keratinocita eredetű bőrdaganatok és a melanóma kezelésében az utóbbi években bevezetett, törzskönyvezett, illetve pozitív I–III. fázisú klinikai vizsgálati eredményekkel rendelkező gyógyszereket tekinti át. 

Az Orvostovábbképző Szemle májusi számának szimpóziuma a tápcsatornai betegségeiről szól. Az első cikkben a Barrett-nyelőcső gyakori kérdéseiről, a másodikban a cöliákia diagnózisáról és kezeléséről, míg a harmadikban az eozinofil nyelőcsőgyulladásról olvashatnak.

A tuberkulózis ma is az egyik legfontosabb fertőző betegség világszerte és növekszik a gyógyszerrezisztens tuberkulózisok száma is. A multirezisztens M. tuberculosis okozta fertőzések a ma rendelkezésre álló gyógyszerekkel nehezen és drágán kezelhetők. Az interferon-g-tesztek specifikusabbá tették a látens M. tuberculosis fertőzés diagnózisát, de nem segítik az aktív tuberkulózis igazolását.

A klinikai vizsgálatok kedvező eredményei ellenére az emlőrák kemo-prevenciója továbbra sem elterjedt. Az USA-ban magas kockázatú, 55 év alatti nőknél esetén matematikai modellezéssel azt találták, hogy a tamoxifen prevencióval 1000 betegenként évi 9 emlőrákos halálozás és 29 emlőrákos megbetegedés előzhető meg.

Cancer Treat Rev. 2011

A petefészekrák a női daganatos betegségek mindössze 3%-át teszi ki, de a női daganatos halálozás ötödik leggyakoribb oka a tüdő-, az emlő-, a colorectalis és a hasnyálmirigyrák után. Az utóbbi két évtizedben alig csökkent a betegség előfordulása, és a halálozási arány is lényegében változatlan maradt.

A vastagbélrák gyakorisága csökkenthető az 50 évesnél idősebb, átlagos kockázatú személyek tömeges szűrésével. A szűrésre legalkalmasabb módszerek az okkult vérzés kimutatása a székletből és a flexibilis szigmoidoszkópia. Nem igazolódott, hogy a kolonoszkópia csökkentené a vastagbélrák mortalitását, de ez adja a legpontosabb eredményt. A kettős kontrasztos vastagbélfeltöltés eredményességét csak kevés adat támasztja alá. Ígéretesnek látszik a CT-kolonográfia, a székletből végzett DNS-vizsgálat és a videokapszulás endoszkópia. A rutinszerű szűrést 75 éves korig kell folytatni. A rostoknak és az antioxidánsoknak nincs szerepük a vastagbélrák elsődleges prevenciójában. Az acetil-szalicilsav, a nem szteroid gyulladáscsökkentők és a ciklooxigenáz-2 enzim gátlószerei csökkentik a vastagbélrák és az adenomatózus polipok kockázatát, de mellékhatásaik miatt csak korlátozottan alkalmazhatók. Számos adat szerint kapcsolat van az elhízás és a vastagbélrák között. Egyelőre kérdéses, hogy a zsír és a vörös húsok fogyasztásának csökkentése, illetve kalcium, D-vitamin és sztatinok fogyasztása javasolható-e elsődleges prevenciója céljából.