Monoklonális antitestekkel az Epstein-Barr vírus ellen
Akár EBV elleni vakcinák gyártása is megkezdődhet két mesterségesen előállított monoklonális antitesttel végzett új kutatási eredmények alapján.
Az Immunity folyóiratban március 12-én jelent meg a National Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID) kutatóinak cikke, amelyben arról számoltak be, hogy két mesterségesen előállított monoklonális antitest (mAb) és az Epstein-Barr-vírus (EBV) egyik alapvető fehérjéje közötti kölcsönhatások vizsgálata során olyan célpontokat fedeztek fel, amelyeket ki lehetne használni a rendkívül gyakori vírus elleni kezelések és vakcinák tervezésénél.
A világ népességének mintegy 95%-a fertőzött az EBV-vel. Ez a vírus tartósan a szervezetben marad, jellemzően a B-limfocitákban, vagyis az immunrendszer antitesteket termelő sejtjeiben, valamint a torkot és a garatot bélelő sejtekben. Az EBV néha B-sejtes rákos megbetegedésekhez, köztük Burkitt-, Hodgkin- és non-Hodgkin-limfómákhoz, illetve gyomor- vagy orr-garatrákhoz vezethet. Nemrégiben azt is kimutatták, hogy az EBV-fertőzés jelentősen növeli a sclerosis multiplex kialakulásának kockázatát. Az EBV-fertőzés megelőzésére egyelőre nincs sem védőoltás, sem specifikus kezelés.
A mostani tanulmányban a NIAID (National Institute of Allergy and Infectious Diseases) kutatói a gp42 nevű vírusfehérjét vizsgálták, amelyet a vírus a B-sejtek megfertőzéséhez használ. Elméletileg egy olyan vakcina vagy antitest-alapú kezelés, amely képes blokkolni a gp42 azon képességét, hogy a B-sejtekhez kötődjön vagy azokkal fuzionáljon, megakadályozná az EBV-fertőzést, és ezáltal a vírus azon képességét, hogy ezekben a sejtekben perzisztáljon. A kutatócsoport két gp42-specifikus mAb-ot (A10 és 4C12) állított elő, és röntgenkrisztallográfiával szemléltette, hogyan lépnek kölcsönhatásba a gp42-vel.
A kristályszerkezetek elemzései azt mutatták, hogy a két mAb a gp42 különböző, egymást nem átfedő helyeivel lépett kölcsönhatásba. Az A10 monoklonális antitest a gp42-nek a receptorkötődéshez szükséges helyét blokkolta, míg a 4C12 egy másik, a membránfúzióban szerepet játszó helyhez kötődve avatkozott be a vírus működésébe.
Ezután a tudósok az A10-et, a 4C12-t és számos egyéb monoklonális antitestet egereken tesztelték, hogy képesek-e megakadályozni az EBV-fertőzést és az EBV-vel asszociálható limfómákat. Az A10-es mAb szinte teljes védelmet nyújtott az EBV-fertőzéssel szemben, és egyik egérnél sem alakult ki lymphoproliferatív betegség vagy limfóma. Ezzel szemben a többi antitesttel kezelt egerek közül majdnem mindegyik megfertőződött, és néhányuknál lymphoproliferatív betegség vagy lymphoma is kialakult.
Ha a jövőbeni vizsgálatok azt mutatják, hogy a mAb A10 biztonságos és hatékony az embereken, akkor klinikai alkalmazásra kerülhet, különösen az EBV-vel még nem fertőződött személyeken, az immunhiányos, köztük is elsősorban a súlyos, kombinált immunhiányban szenvedő betegeknél vagy a transzplantációban részesülő személyeknél. Az ilyen betegségben szenvedő embereknél fennáll a veszélye annak, hogy a vírussal való első találkozás során súlyos vagy halálos kimenetelű EBV-betegség alakul ki. A vizsgált monoklonális antitestet profilaktikusan is lehetne alkalmazni az EBV-fertőzések megelőzésére vagy jobb ellenőrzésére ilyen esetekben.
A tanulmányt készítő csoport szerint a gp42 sebezhető helyeinek azonosítása megnyitja az utat olyan vakcinák tervezése előtt is, amelyek az újonnan leírt helyek egyike vagy mindkettő ellen antitestek termelődését válthatják ki a szervezetben.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Scientists find weak points on Epstein-Barr virus
Irodalmi hivatkozás:
Wei Bu et al, Epstein-Barr Virus gp42 Antibodies Reveal Sites of Vulnerability for Receptor Binding and Fusion to B Cells, Immunity (2024). DOI: 10.1016/j.immuni.2024.02.008
