Atartós antikoaguláns terápiában ré­szesülő betegek esetében az elektív invazív beavatkozásra, műtétre való felké­szülés része az antikoaguláns kezelés gon­dos perioperatív megtervezése. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) megjele­nése változást hozott a perioperatív me­nedzsmentben is, hiszen a kumarinokétól eltérő farmakokinetikai tulajdonságok miatt a DOAC-kezelt betegek elektív be­avatkozásai során a jól ismert, megszokott, hagyományos LMWH-bridging nemcsak felesleges, de kifejezetten kerülendő el­járás. 

Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

A vénás thromboemboliák (akut mélyvéna-thrombosis és/vagy akut pulmonalis embolia) gyakori megbetegedések, népbetegségnek tekinthetők. E két betegség hátterében a legfontosabb rizikófaktorok a veleszületett vagy szerzett thrombophiliák. A közlemény a veleszületett és szerzett thrombophiliákat mint a VTE legfontosabb kockázati tényezőit tárgyalja.

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A pitvarfibrillációval kapcsolatos fokozott morbiditási és mortalitási ri­zikó hátterében kiemelkedő szerepet játszanak a ritmuszavar előidézte thrombemboliás események. 

Egy tabletta kihagyása vagy a tévedésből megismételt gyógyszerbevétel tromboembóliás, illetve vérzéses szövődmény formájában veszélyt jelent­het az alvadásgátlót szedő betegekre. Naponta kétszeri, vagy egyszeri ada­golás mellett kisebb ez a veszély?

Az orálisan adható új alvadásgátlók szélesítik az antikoaguláns hatású gyógyszerek választékát, lehetőséget teremtve a kezelés személyre szabott megválasztására, ami nagy előny mind a beteg, mind az orvos számára. Hatásosság, biztonságosság és az életminőség vonatkozásában is korsze­rűbb, jobb lehetőségeket tartogatnak, ha kellő ismeretekkel rendelkezünk alkalmazásukat illetően. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani a vesekáro­sodásban szenvedő és a daganatos betegek rivaroxabankezelése terén ismertté vált eredmények áttekintésével.

Az új orális alvadásgátló szerek, kiváltképp a rivaroxaban térhódítása a hagyo­mányos antikoagulánsok alkalmazása során megszokott laboratóriumi ellenőr­zésekről tanultak alapvető újragondolását követeli meg. A rivaroxabankezelést végző orvosok számára nélkülözhetetlen közlemény hathatósan járulhat hozzá gondolkodásunk korszerűsítéséhez, a „gazdaságossági” szempontok felelős­ségteljesebb megközelítéséhez.

Annals of Medicine, 2013. szeptember

Az új orális antikoagulánsok (NOAC) alternatív utak a tromboembóliás kórképek ke­zelésére és megelőzésére. Vagy a Xa, vagy a IIa véralvadási faktort gátolják, ezáltal befolyásolják számos véralvadási vizsgálat eredményét. Rövid féléletidejük miatt a laboratóriumi eredményekben megjelenő hatásukat nagy 24 órán belüli variációk jellemzik, és a laboratóriumi eredmények erősen függenek a használt reagen­sektől. A cikk részletezi, hogyan befolyásolja az apixaban és a rivaroxaban, illetve a dabigatran a leggyakrabban használt alvadási tesztek eredményét, a gyógyszerek hatásmechanizmusának és a laboratóriumi tesztek alapelvének egybevetésével se­gítséget ad a leletek helyes értelmezéséhez.

A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke fő oka. A tromboembóliás események profilaxisa acetil-szalicilsavval vagy K-vitamin-antagonistákkal történhet.  A közlemény az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran pitvarfibrillációban való alkalmazásával kapcsolatos III. fázisú klinikai vizsgálatok (ARISTOTLE, ROCKET-AF, RE-LY) rendelkezésre álló eredményeit tekinti át.