A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

Jelen közlemény a COVID-19 kardiovaszkuláris szövődményeit mutatja be, melyek közül a legfontosabb és egyben a leggyakoribb a thromboemboliás szövődmény megjelenése. A thromboemboliás komplikáció mellett kitér a troponinemelkedés jelentőségére, a szívizomgyulladásra, az akut corona­ria-szindrómára és arra, hogy a világ sok helyén a pandémia miatt milyen változásokat tapasztaltunk a szívinfarktus ellátásában.

Súlyos COVID-19 betegségben igen sokszor fordul elő thromboemboliás ese­mény. A kórházi felvételkor detektált coagulopathia – emelkedett D-dimer-és fibrinogénszint, megnyúlt protrombinidő, csökkent plazminogénszint, alacsony trombocitaszám – a halálozás egyértelmű prediktora. Nagyon fontos, hogy a kórházi felvételkor thrombosis-kockázat-becslés történ­jen, melynek alapján megfelelő, sokszor a szokásos dózist meghaladó tromboprofilaxis szükséges kis molekulatömegű heparin formájában. A tromboprofilaxist a hazabocsátást követően is ajánlatos folytatni.

Az áttekintő közlemény az idült májbetegség talaján kialakult heveny máj­elégtelenség új, egységes meghatározásából kiindulva elemzi a kórkép hepatikus és extrahepatikus prognosztikus tényezőit, biomarkereit, terá­piájának lehetőségeit. Hangsúlyozza a veseelégtelenség prognosztikus je­lentőségét, valamint azt, hogy a kórlefolyást nagymértékben befolyásolják a bakteriális fertőzések és egyéb, szisztémás gyulladással járó állapotok.

A laboratóriumi diagnosztika – a fizikális vizsgálat, az EKG és a képalkotó eljárások mellett – a sürgősségi ellátás egyik alappillére. Laboratóriumi vizsgálatokat hívhatunk segítségül a diagnózis felállításához, a kezelés megkezdése előtti állapotfelméréshez, a kockázatbecsléshez, akár egyes betegségek lefolyásának követéséhez is. Az indokolatlan laboratóriumi tesztek viszont időveszteséget okoznak és pénzkidobást jelentenek. A ta­nulmány összefoglalja, hogy a sürgősségi ellátásban mikor melyik para­méter vizsgálata indokolt.

Az új orális alvadásgátló szerek, kiváltképp a rivaroxaban térhódítása a hagyo­mányos antikoagulánsok alkalmazása során megszokott laboratóriumi ellenőr­zésekről tanultak alapvető újragondolását követeli meg. A rivaroxabankezelést végző orvosok számára nélkülözhetetlen közlemény hathatósan járulhat hozzá gondolkodásunk korszerűsítéséhez, a „gazdaságossági” szempontok felelős­ségteljesebb megközelítéséhez.

Annals of Medicine, 2013. szeptember

Az új orális antikoagulánsok (NOAC) alternatív utak a tromboembóliás kórképek ke­zelésére és megelőzésére. Vagy a Xa, vagy a IIa véralvadási faktort gátolják, ezáltal befolyásolják számos véralvadási vizsgálat eredményét. Rövid féléletidejük miatt a laboratóriumi eredményekben megjelenő hatásukat nagy 24 órán belüli variációk jellemzik, és a laboratóriumi eredmények erősen függenek a használt reagen­sektől. A cikk részletezi, hogyan befolyásolja az apixaban és a rivaroxaban, illetve a dabigatran a leggyakrabban használt alvadási tesztek eredményét, a gyógyszerek hatásmechanizmusának és a laboratóriumi tesztek alapelvének egybevetésével se­gítséget ad a leletek helyes értelmezéséhez.

Az alkoholos hepatitisz súlyossága, prognózisa nagymértékben meghatározza a kezelést, ezért a prognosztikai skálák kulcsfontosságúak. A súlyos alkoholos hepatitisz halálozási kockázata nagyon nagy, a kezelési lehetőségek nem kielégítőek. 

A direkt trombingátló dabigatran vagy a Xa-faktor-gátló rivaroxaban, apixaban elő­nye a hagyományos terápiával szemben – a bizonyított hatásosság, a kényelmes alkalmazhatóság, a széles terápiás ablak, a rövid felezési idő, az előre meghatároz­ható dózis–hatás válasz, a kevesebb interakció mellett – a kisebb vérzési kockázat. A hosszú távú előnyök vonatkozásában nemcsak a meglévő indikációk megtartása és bővítése lehet döntő, hanem a gasztrointesztinális és egyéb vérzések gyakorisá­gának csökkenése is.

Az összefoglaló közlemény második része részletesen tárgyalja a vénás tromboembóliás kórképek terápiájának (másodlagos megelőzésének) és elsődleges megelőzésének indikációit, ellenjavallatait, a kezelés időtartamát, illetve eszközeit: a heparinkészítményeket (kis molekulatömegű és nem frakcionált heparin), a K vitamin-antagonistákat, valamint az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) előnyeit és hátrányait, a VTE ellátásának aktuális kérdéseit.