A szívelégtelenség egyre növekvő népegészségügyi problémát jelent világ­szerte, ezért a pontos diagnózis és az időben elkezdett kezelés alapvető. A biomarkerek – nevezetesen az agyi nátriuretikus peptid (BNP) és annak N-terminális prohormonja (NT-proBNP), valamint a troponin – fontos sze­repet játszanak nemcsak a szívelégtelenség diagnózisának felállításában, hanem a betegek prognózisának megítélésében is.

A krónikus szívelégtelenség gyakran előforduló, nagy morbiditású és mor­talitású betegség. Sok páciens a szívelégtelenség mellett veseelégtelen­ségben vagy diabetes mellitusban is szenved. A betegek életminősége szempontjából döntő fontosságú a standardizált, evidenciákon alapuló terápiák alkalmazása. A tanulmány a témakörben közreadott legújabb ismereteket taglalja.

Amint a tisztelt Olvasó a következő cik­kek olvasásakor maga is tapasztalhat­ja majd, a kardiológia és a kardiológusok sosem alszanak, mindig van új és izgalmas a keringési betegségek gyógyítása, diag­nosztikája terén.

Németországban a koszorúér-betegség a leggyakoribb halálok, emiatt különösen fontos, hogy amennyiben egy betegnek coronaria-reperfúziós beavatkozásra van szüksége, akkor azt a lehető leghamarabb elvégezzék. Egyes EKG-elváltozások azonban megnehezíthetik a diagnózis gyors és pontos felállítását. A tanulmány bemutatja, miként ismerhető fel jobb vagy bal Tawara-szár blokk mellett az akut szívinfarktus.

Bár a szívburok betegségeinek diagnosztikája és kezelése nem tartozik a kardiológia leglátványosabban fejlődő területei közé, a European Society of Cardiology ezzel kapcsolatos legújabb, 2015-ös irányelvei több figyelem­reméltó újdonságot is tartalmaznak a szakmai testület jó tíz évvel korábbi állásfoglalásához képest.

Németországban gyakori a sürgősségi betegfelvétel szándékos vagy vé­letlen mérgezés kapcsán: 2014-ben 229 399 kórházi kezelést igénylő mér­gezéses esetet regisztráltak.¹ Gyakran a tudatzavar a vezető tünet, amely további megfigyelést és kezelést igényel.

A tudatzavarok kialakulásának számos ártalmatlan oka van, de lehetnek a háttérben az életet veszélyeztető okok is. Utóbbiak közé tartozhatnak a szívritmuszavarok, amelyek gyakran akut coronaria-szindrómát követően alakulnak ki. A cikk ismerteti a tudatzavarral járó kardiológiai rendelle­nességek legfontosabb differenciáldiagnosztikai kérdéseit, és gyakorlati útmutatóul is szolgál.

Az olyan esetek mintegy felében, ahol a „tisztázatlan eredetű tudatzavar” a vezető tünet, a neurológiai ok az elsődleges. Az esetleges vissza nem fordítható károsodások megelőzése érdekében fontos az ok gyors felis­merése és kezelése. Ideális esetben a sürgősségi felvételkor belgyógyász és ideggyógyász is részt vesz a beteg ellátásában.

Az itt következő, a Deutsche Medizinische Wochenschriftből átvett három közlemény a zavart tudatállapotú betegek sürgősségi ellátásának jellegzetesen multidiszciplináris kérdéseivel foglalkozik. Az első közlemény a neurológiai, a második a kardiológiai, végül a harmadik a toxikoló­giai megfontolásokról és teendőkről igyek­szik képet adni, és a kép teljessége érdekében hazai szakemberek – Dr. Sipos Ildikó, Dr. Zacher Gábor és e sorok írója – fűznek hozzájuk hiánypótló vagy hangsúlyokat ki­emelő megjegyzéseket. Elöljáróban álljon itt néhány általános alapismeret, amit az akut módon fellépő zavart tudatállapotok­kal kapcsolatban minden szakma képvise­lőinek érdemes szem előtt tartaniuk.

A szédülés sürgősségi eseteiben a célzott anamnézissel és egy ágy melletti speciális vizsgálattal biztonsággal különíthetjük el a perifériás és a centrális eredetű szédülést. A centrális szédülésre jellemző a negatív Halmágyi-teszt, az irányváltó nisztagmus és a vertikális szemtengelyeltérés együttes vagy külön-külön előfordulása, még azokban az esetekben is, ahol nincsenek jelen egyéb neurológiai tünetek. A veszélyesebb centrális szédülések gya­núja esetén képalkotó vizsgálatot kell végeznünk, elsősorban MRI-t, az esetleg életet veszélyeztető állapotok megelőzése és kezelése érdekében.