Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg. 

Magyarországon a tuberkulózis mint népegészségügyi probléma meg­szűnt, azonban a betegség még nem tűnt el, fontos a korai diagnózis, a korai rezisztencia és a megfelelő kezelés. 

Az új irányelvek ötlépcsős terápiás modellt ajánlanak. Az inhalációs kortikoszteroid a bázisterápia, ezt hosszú hatástartamú inhalációs hörgőtá­gítókkal lehet kiegészíteni. Maximális terápia mellett sem kielégítő asztma-kontroll esetén a biológiai szereket előnyben kell részesíteni a prednizolon tartós adásával szemben. 

Az új, 2017-es GOLD-ajánlásokon alapuló COPD-osztályozásban külön-külön kell vizsgálni a tüdőfunkciót és az egyéb paramétereket. A betegség súlyossági fokát így két lépésben határozzuk meg. A COPD megelőzésében a legfontosabb a dohányzásról való leszokás, valamint a pneumokokkusz és az influenza elleni védőoltások beadása. 

Az Orvostovábbképző Szemle aktuális számát nagyrészt pulmonológiai témáknak szenteli. Nem véletlen ez, ha elgondoljuk, hogy a WHO prognózisa szerint a globális mortalitásban élen járó tíz legfontosabb betegség közül négy légzőszervi megbetegedés. A COPD ha­marosan a harmadik haláloki tényezővé válik a kardiovaszkuláris és a daganatos kórképek mögött, s alig maradnak el tőle az alsó légúti gyulladásos kórképek, a tü­dőrák és a tuberkulózis. Ez is igazolja azt, hogy a szerkesztők jó érzékkel választották ki a közleményeket és kommentárokat. Az idült obstruktív légúti betegségek, az aszt­ma és a COPD mellett olvasható írás a tbc-ről és a még ma is nagy halálozással járó akut respiratórikus distressz szindrómáról (ARDS).

A toxikus alkoholok (metanol, etilénglikol, izopropanol, dietilénglikol, propilénglikol) súlyos sejtkárosodást és halált okozhatnak. A kezdeti tü­netek nem specifikusak, ez nehezíti a felismerést. A definitív diagnózis szérumszintmérésen alapul, amely hazánkban csak néhány kórházban hozzáférhető. A körültekintő anamnézis, a fizikális vizsgálat és néhány egyszerű laboratóriumi eltérés azonban felvetheti a mérgezés gyanúját, és az antidótum-kezelés korán elkezdhető, a szervkárosodások megelőzhetők, a mortalitás csökkenthető.

Az alkoholos májbetegség az egyik leggyakoribb idült májbetegség, melynek teljes klinikai spektrumában – a tünetmentes zsírmájbetegségtől az előre­haladott cirrózisig – alapvető az alkoholfogyasztás abbahagyása, a teljes absztinencia, amely meghatározza a kórlefolyást és a hosszú távú kimenetelt.

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

Erősen foglalkoztat a kérdés, hogy van-e valamely lényegi és paradigma­tikus változás a magyar alkoholhelyzetben az 1970-es és ’80-as, vagy akár a ’90-es évekhez képest. Nem is kétséges, hogy egy ilyen elemzésnek volna tanulsága, hiszen sok jóakarat és munka igyekezett segíteni a helyzeten, és biztos, hogy változott is a helyzet – csak az a kérdés, hogy milyen irányban. Hogy javult-e? Vagy talán romlott?

Az alkohol a bibliai Noé óta örökzöld téma az irodalomban, majd az orvos­tudományban. Egy új szubdiszciplína, az al­kohológia átfogóan foglalkozik a kérdéssel. A következő oldalakon nemcsak az alkoho­los májbetegségről, annak patogeneziséről, diagnosztikájáról és kezeléséről, a toxikus alkoholokról, az absztinencia jelentőségé­ről lesz szó, hanem széles kitekintést nyúj­tó, átfogó, orvostörténelmi dokumentu­mokat és ismereteket tartalmazó írásokat is olvashatunk, amelyekhez az egyik leg­rangosabb folyóirat, a New England Journal of Medicine cikkének magyar nyelvű bemu­tatása csatlakozik.