Az elhízás gyógyszeres kezelésében közel egy évszázada próbálkoztak efedrin- és amfetaminszármazékokkal, de ezeket napjainkra idegrend­szeri és kardiovaszkuláris mellékhatásaik miatt nagyrészt kivonták a for­galomból. Hazánkban 5 év óta nincs étvágycsökkentő gyógyszer, az USA-ban viszont 3 éve alkalmazzák a más hatásmechanizmusú, szelektív 5HT_2C szerotoninreceptor-agonista lorcaserint, kedvező eredményekkel.

Európában és Észak-Amerikában 2011-ben 747 háziorvos körében online szisztematikus felmérést végeztek a familiáris hiperkoleszterinémiával (FH) kapcsolatban. A németországi adatok az orvosok széles körű ismeretei mellett az ellátás hiányosságaira is utalnak. Az FH genetikai hátterét, klinikai képét, diagnózisának és kezelésének irányelveit a felmérés tükrében bemutató közlemény a korai felismerésnek és a hozzátartozók szűrésének fontosságát emeli ki.

A vér magas trigliceridszintje közvetlenül és közvetve (az elhízáson, hipertónián, csökkent glükóztolerancián keresztül) elősegíti az ateroszklerózis kialakulását. A hipertrigliceridémiában szenvedő beteg kardiovaszkuláris kockázatának felméréséhez az LDL- és HDL-koleszterint, a kísérő betegségeket, a trigliceridekben gazdag lipoproteinek összetételét és a családi kórtörténetet is figyelembe kell venni. A kezelés célja a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése és a trigliceridekkel kapcsolatos szövődmények (pl. kilomikronémia szindróma) megelőzése. Az életmódbeli beavatkozás alapja a diéta, az alkoholtilalom, a rendszeres testmozgás, a testsúlycsökkentés és a dohányzás abbahagyása. A továbbra is magas trigliceridszint niacin, fibrát, ómega-3-zsírsav-etilészter adásával csökkenthető, a non-HDL-koleszterin szintjének optimalizálásához sztatinkezelésre is szükség van.

A HDL-koleszterinnek az atherosclerosis megelőzésében betöltött szerepét illetően a különböző szérumlipid-frakciók befolyásolását célzó klinikai vizsgálatok ellentmondásos eredményeket hoztak. 

Sarcopeniának nevezzük a hiányos táplálkozás következtében vagy időskorban fellépő, főleg a vázizomzatot érintő testsúlycsökkenést. Cachexiáról akkor beszélünk, ha a testsúlycsökkenés betegséghez, például rosszindulatú daganathoz, krónikus szívelégtelenséghez vagy AIDS-hez társul.

A HDL-koleszterin (HDL-K) alacsony plazmakoncentrációja független kardiovaszkuláris kockázati tényező. A HDL-K gyógyszeres emelése vonzó lehetőségnek tűnik az irányelvek szerinti LDL-K-csökkentés ellenére fennmaradó kockázat mérséklésére.

Az elhízás – főleg annak zsigeri formája – elősegíti az inzulinrezisztenciát. Egy járványtani vizsgálat eredménye szerint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása körülbelül 70%-ban az elhízás terhére írható. A diabetes járványszerű terjedésén csak akkor tudunk úrrá lenni, ha visszaszorítjuk az elhízást. 

Az érelmeszesedés befolyásolható, legfontosabb kockázati tényezői a diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a nikotin és a zsíranyagcsere zavarai. Dyslipoproteinaemia esetén az emelkedett LDL-koleszterin- érték (LDL-C) vitathatatlanul kiemelkedő jelentőséggel bír: semmilyen más anyagcserezavarnak az érelmeszesedéssel való összefüggését nem tudták ilyen pontosan és sokoldalúan bizonyítani.

Az elhízás járványszerű terjedése maga után vonta a fogyókúrás programok kínálatának bővülését. A kevés szénhidrátot tartalmazó, a mediterrán és a zsírszegény diéta összehasonlítása azt mutatta, hogy a csökkentett zsírtartalmú táplálkozás mellett más fogyókúrás diéták is ugyanolyan eredményesek.