Az újabb kutatások megerősítik, hogy a methotrexat a reumatoid artritisz (RA) alapgyógyszere: betegségmódosító hatásán túl meghosszabbítja az RA ellen alkalmazott biológiai szerek hatásosságának időtartamát, és az RA-ra gyakorolt hatásától függetlenül csökkenti a betegek kardiovaszku­láris kockázatát.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi száma az irodalmi háttérismeretek­ben és gyakorlati lehetőségekben mindig megújuló „régi” reumatológiai témát állít­ja a középpontba. Aktuális téma ez, mert a mozgásszervi betegségek mind a kere­sőképtelenség, mind a munkaképtelenség okai között a második helyet foglalják el a szív- és érrendszeri betegségek mögött. Gazdasági terheik jelentősek, s az újabb terápiás lehetőségek megjelenésével és a lakosság elöregedésével egyre nőnek.

Összefoglalásunkban bemutatjuk a főbb reumatológiai kórképek tipikus szemészeti tüneteit. A szemészeti tünetek jobb megismerésével közelebb juthatunk a szisztémás gyulladásos betegségek pontos diagnózisához és megfelelő kezeléséhez.

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

A reumatoid artritisz kezelése rohamosan fejlődik, az újonnan megjelenő terápiák a betegség célzottabb kezelését teszik lehetővé. A patogenezis megértésével, a különböző útvonalak gátlásával egyre közelebb kerülünk az egyénre szabott terápiás stratégia megvalósításához. Kezdetben főleg TNF-gátlókat alkalmaztunk, de a betegek egy része ezekre nem reagál. Ezért folyamatosan újabb célpontokat tárnak fel. Közülük jelenleg és a közeljövőben az IL-17, az IL-23 és a JAK-kinázok gátlása kecsegtet reménnyel.

A gyulladásos reumatológiai kórképek időben elkezdett, hatásos kezelése során ma már a biológiai terápia nélküli, vagy akár a gyógyszermentes remisszió is elérhető az esetek egy bizonyos hányadában. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a biológiai terápiás szerek lehetséges mellékhatásait és a gazdaságra rótt terheket is. A cikk a kezelés elhagyásával kapcsolatosan rendelkezésre álló irodalmi adatokat tekinti át.

A gyulladásos reumatológiai betegségek, valamint a mikrobiom, ezen belül elsősorban a bél mikrobiomjának kapcsolata az utóbbi évek kutatásainak egyik leginkább fejlődő területe. A mikrobiom és a betegségek közötti kapcsolat kétirányú, ugyanakkor nem tisztázódott még, hogy a mikrobiom megváltozása tényleges patogenetikai tényező-e, vagy a már kialakult gyulladásos aktivitás függvénye.

Az autoimmun reumatológiai kórképekben a fertőzések ellátása nagy kihívás. A védőoltásokra vonatkozó irányelvek nem egységesek. A cikk újszerű megközelítésből részletezi az ellátó orvosok döntéshozatali lépé­seit, valamint röviden összefoglalja az ajánlott védőoltásokat.

A betegek jelentős hányada krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom miatt keresi fel háziorvosát, a reumatológiai vagy ortopédiai szakrendeléseket. A hatásos fájda­lomcsillapító kezelés nemcsak a funkcionális állapotot, hanem az életminőséget is javítja, a munkaképesség fenntartásával vagy helyreállításával a háttérben álló kór­képek által okozott gazdasági terhet is csökkenti. A fájdalomcsillapítók elterjedt al­kalmazása ellenére a betegek közel fele elégtelennek érzi a gyógyszerek hatását. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a mozgásszervi eredetű fájdalmak leggyako­ribb okairól, az egyes kórképek által okozott panaszok jellegzetességeiről és a fájda­lomcsillapítók egyes csoportjainak alkalmazási lehetőségeiről.

 A képalkotó eljárások fontos szerepet töltenek be a reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésük követésében. Az ultrahang nélkülözhetetlen az ízületi és vaszkuláris betegségek, az MRI a csonteróziók és a csontvelőödéma kórismézésében. A kapillárismikroszkópia a kötőszöveti betegségek (pl. szisztémás szklerózis) korai diagnózisát és kezelésének követését segíti. A kettős energiájú CT (DECT) kimutatja az urátkristályokat.