A pankreász duktális adenokarcinómája (PDA) viszonylag ritka, ám előrehaladott stádiumban felismerve magas halálozású tumortípus (5 éves túlélési aránya mindössze 5%). E betegek azonban sajnos az esetek többségében már csak akkor jutnak diagnózishoz, amikor betegségük előrehaladott stádiumban van, így a medián teljes túlélés (OS, overall survival) mindössze 4,6 hónap.

A hasnyálmirigyrák túlélési mutatói nem javultak az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt időszakban ugyanakkor új szerek, terápiás protokollok jelentek meg és biztatóak a célzott kezelés, a precíziós megközelítés eredményei is. A betegség kezelésében alkalmazott terápiás modalitások (sebészet, sugárkezelés, szisztémás terápia) mindegyikének további fejlődése szükséges ahhoz, hogy a pankreászrákban szenvedő betegek életkilátása javulhasson.

A hasnyálmirigyrák kezelése jelenleg döntően a sebészi és a kemoterápiás ellátáson alapul. A sugárterápia alkalmazásával kapcsolatban az elérhető evidenciák és az irodalmi eredmények gyakran ellentmondásosak. Éppen ezért, ebben a lokalizációban különösen fontosak a sugárterápiás szakmai szervezetek által kidolgozott nemzetközi ajánlások. Számos tisztázatlan kérdésre várhatóan a folyamatban lévő vagy a közelmúltban lezárult, de még nem publikált tanulmányok eredményei fognak további válaszokat adni. A modern irradiációs technikák, mint a sztereotaxiás foton-sugárterápia vagy a ma még széleskörűen nem hozzáférhető részecsketerápia és MR-vezérelt sugárterápia ígéretes eredményeket mutatnak, csakúgy, mint az immunterápiával való kombináció.

A pankreász duktális adenokarcinómája (PDAC) a hasnyálmirigy leggyakoribb tumora, az összes hasnyálmirigy-daganat mintegy 95%-át teszi ki. A PDAC jelenleg a 12. leggyakoribb daganat, ugyanakkor a 7. leggyakoribb daganatos halálozási ok világszerte. A PDAC incidenciája Amerikában és Európában (így Magyarországon is) növekszik, miközben a halálozási mutatók alig javulnak. A PDAC kezelésében az R0 reszekció jelenti az egyetlen kuratív lehetőséget. Az elmúlt években a PDAC miatt végzett műtétek halálozása jelentősen csökkent, centrumokban 5% alatt tartható. A műtéti radikalitás határai kitolódtak, az R0 reszekció elérésének érdekében a hasnyálmirigy körüli nagyvénák en bloc reszekciója elfogadottá vált. A sebészi kezelést kombinált onkológiai kezeléssel kiegészítve minél több korai, nyirokcsomóáttétet még nem adó tumor R0 reszekciójával lehetne a túlélést javítani.

Az összefoglaló közlemény az endoszkópia szerepét tárgyalja a hasnyálmirigy-daganatban szenvedő betegek ellátása során. A diagnosztika területén az endoszkópos ultrahang szerepe kerül kiemelésre mind a szolid, mind a cisztózus tumorok vonatkozásában. Az endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia (ERCP) napjainkra beszűkült diagnosztikus értékét röviden tárgyalja a közlemény. Az endoszkópos kezelés témakörében a rosszindulatú epeúti elzáródás műtét előtti drenázsának kérdéskörén túl a palliatív ellátás mikéntjéről is szó esik. A gyomorkimeneti elzáródás hagyományos endoszkópos sztentelésén kívül új innovatív endoszkópos megoldások is ismertetésre kerülnek. A döntően még vizsgálati stádiumban lévő tumorellenes, endoszkópos ultrahangvezérelt beavatkozásokat is megemlíti a cikk. A neuroendokrin pankreászdaganatok diagnosztikáját és endoszkópos kezelését külön tárgyalja a közlemény azok jelentősen eltérő biológiai viselkedése miatt. A közlemény a hasnyálmirigy-daganatban szenvedő betegek ellátása multidiszciplináris megközelítésének szükségességét hangsúlyozza.

A modern képalkotó eljárások, beleértve a CT- és MR-diagnosztikát, a pankreásztumoros elváltozások felismerésében, karakterizálásában, kiterjedésének meghatározásában, operálhatóságuk megítélésében és a kezelésre adott válasz értékelésében, valamint a betegek követésében is jelentős szerepet játszanak. A jelen cikk a hasnyálmirigy-daganatok korszerű diagnosztikájában használatos konvencionális képalkotó modalitásokat, a hagyományos és kontrasztanyagos hasi UH-vizsgálatot, a CT- és MR-vizsgálatok legújabb kutatások eredményeit alkalmazó standard protokolljait és ezek helyét és diagnosztikus értékét tekinti át a szolid és cisztózus neopláziák ellátásában. Ezen túlmenően röviden kitér az erőteljes fejlesztés alatt álló, jövőben várhatóan a klinikai gyakorlatba is beépülő, a digitális képalkotással nyert adatok mesterséges intelligencia alapú feldolgozásával elérhető további lehetőségekre.

A hasnyálmirigyrák prognózisa szorosan összefügg a daganatok hisztológiai eredetével és a betegség stádiumával. Mivel a betegség a felismerés idejében, a legtöbb esetben előrehaladott, a kezelési lehetőségek korlátozottak. A nukleáris medicina hibrid technikái (SPECT/CT, PET/CT, PET/ MR) és a különböző terápiák fejlesztése fontos szerepet játszik a hasnyálmirigy-daganatok diagnosztikájában és kezelésében. A mérések hasznosak a biológiai viselkedés jellemzésében, amelyek segítségével a daganatok korai stádiumban felismerhetők, elősegítik a betegek kezelését, az optimális terápiák (pl. célzott terápiák) megválasztását. A szerzők a nukleáris medicina technikák szerepét tárgyalják a hasnyálmirigy-daganatos betegek vezetésében.

Az egyre inkább elöregedő nyugati társadalomban a 21. századi medicina legnagyobb kihívását a rákos megbetegedések megfelelő kezelése jelenti. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a pankreatikus duktális adenokarcinóma (PDAC), mely a legmodernebb onkológiai kezelések ellenére is rendkívül kedvezőtlen prognózisú malignitás. A rossz túlélési mutatók hátterében a viszonylag késői stádiumban történő felismerés, a sebészi eltávolítás limitációi és az onkológiai kezelések nem megfelelő hatékonysága állnak. Jelentőségét tovább növeli egyre emelkedő incidenciája is. Ezen okok következményeként egyre erőteljesebb a törekvés az invazív daganatok korai felismerésére, aminek központi részét képezi a hasnyálmirigy daganatmegelőző állapotainak észlelése és megfelelő klinikai ellátása is. Ezek közül is kiemelkedő fontosságú az intraduktális papilláris mucinózus neoplázia (IPMN), mely a hasnyálmirigy leggyakoribb cisztikus prekancerózus állapota. Ezen összefoglaló tanulmányban ismertetjük a legfrissebb evidenciaalapú ismereteket az IPMN etiológiai faktorairól, epidemiológiai jellegzetességeiről, patomorfológiai megjelenési formáiról, illetve korszerű diagnosztikájáról és kezeléséről.

A hasnyálmirigy duktális adenokarcinómája (PDAC) az egyik legagresszívabb malignus daganat. A diagnózis felállításakor a betegség általában előrehaladott stádiumban van, sebészi kezelés már nem jön szóba. A rossz prognózis javítása érdekében a PDAC korai stádiumban való felismerése és kezelése a legfontosabb lépés. A jelen összefoglalóban a pankreász duktális adenokarcinómájának és prekurzorainak citopatológiai és hisztopatológiai jellegzetességeit mutatom be. A PDAC patológiájának három fő aspektusa a primer diagnosztika, a reszekátumok makroszkópos és mikroszkópos feldolgozása és a molekuláris patológiai vizsgálatok elvégzése. A PDAC diagnosztikája és kezelése szempontjából is előnyös a betegeket specializált centrumokba irányítani, ahol megfelelő esetszám mellett kellő gyakorlattal rendelkező sebész, klinikai onkológus és erre a területre specializálódott patológus is rendelkezésre áll.

Pankreászrák alatt szűkebb értelemben a pankreatikus duktális adenokarcinómát (PDAC) értjük, mely a pankreász rosszindulatú daganatainak 95%-át alkotja. A daganat nagyon rossz prognózist mutat, melynek egyik oka, hogy gyakran csak előrehaladott, már metasztatikus stádiumban kerül felismerésre. A másik ok, hogy bár az onkoterápia az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődött, e tumorok kezelésében nem tapasztalható szignifikáns javulás. A magyar és nemzetközi elemzések alapján a betegek számának emelkedésével számolhatunk a következő évtizedekben, így kiemelt jelentőséggel bír a medicina bármely szakterületén végzett kutatás, ami a korai diagnózist és a hatékonyabb kezelési stratégiák kialakítását szolgálja. Fontos azonban ismernünk az egyéb jó- és rosszindulatú exokrin és neuroendokrin eredetű daganatokat, a daganatmegelőző állapotokat is, hiszen a megfelelő kezelés alapfeltétele a pontos patológiai diagnózis. Az összefoglaló bemutatja a daganatok patológiai diverzitását, részletesen kitérve azok makroszkópos, mikroszkópos és immunhisztokémiai jellegzetességeire.