A funkcióképtelen B-lymphocyták felszaporodásával jellemzett krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) kialakulása szempontjából kockázati tényezőnek tekintik a családi halmozódást, a férfi nemet, a kaukázusi rasszot és a magas életkort.

A kiérett, autoreaktív B-sejtek által okozott krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) kialakulásában kiemelkedő szerepe van a másodlagos nyirokszöveteknek és a csontvelőnek. Erre az a megfigyelés is utal, hogy a CLL-sejtek in vitro apoptosis révén elpusztulnak, ha nem kapnak olyan ingereket, amelyek a csontvelői mikrokörnyezetet utánozzák.

Az ibrutinib a saját kategóriájában első, naponta egyszer alkalmazandó, orális gyógyszer, amely a Bruton-féle tirozin-kináz (BTK) enzim kovalens gátlószere. A farmakokinetikai elemzések során kiderült, hogy az orális beadást követően az ibrutinib az emberi szervezetben gyorsan felszívódik, széles körben terjed és gyorsan kiürül a szisztémás keringésből. 

A proteoszóma-inhibitor aktivitású bortezomib (VELCADE) kiemelkedő fontosságú terápiás eszköz korábban nem kezelt, illetve relapszusban levő vagy terápiarezisztens myeloma multiplexben (MM) szenvedő betegeknél. 

A köpenysejtes lymphoma (MCL) a non-Hodgkin lymphomák (NHL) elkülönülő entitása, amelyről régóta ismert a rossz prognózis. Az MCL az összes NHL mintegy 6%-át képviseli, a diagnózis megállapításakor 64 éves átlagéletkorral és férfi dominanciával. 

A citogenetikailag heterogén myeloma multiplex a plazmasejtek klonális, proliferatív megbetegedése, amelyet az esetek többségében megelőz egy tünetmentes, nem meghatározott jelentőségű monoklonális gammopathiának (MGUS) nevezett premalignus állapot. Az MGUS prevalenciája az 50 év feletti átlagpopulációban 3-4%-ra tehető. 

A köpenysejtes lymphoma (mantle cell lymphoma, MCL) az összes non-Hodgkin lymphoma eset mintegy 6–8%-át teszi ki. A diagnózis megállapításakor a betegek életkori középértéke mintegy 60 év, 2:1 arányú férfi dominanciával. Az MCL-ben szenvedők a diagnózis megállapításakor általában III/IV. stádiumban vannak csontvelői érintettséggel, kifejezett nyirokcsomó- és lépmegnagyobbodással. 

A fejlett országokban leggyakoribb leukaemia-típus, a krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) tipikusan idősebb (67–72 éves átlagéletkor a diagnózis megállapításakor) betegeknél alakul ki a lefolyás tekintetében jelentős mértékű klinikai variabilitással. Az USA-ban a CLL életkorra korrigált előfordulási gyakorisága (incidencia) 4,1/100 000 évente, 15 000 feletti új esettel és mintegy 4500 halálozással. A népesség öregedése és a gyakoribb vérképvizsgálatok miatt a CLL-gyakoriság további növekedése várható.

A krónikus lymphocytás leukaemia (CLL), más néven kis lymphocytás lymphoma a világ számos régiójában a leggyakoribb rosszindulatú lymphoid kórkép, és a betegek mintegy 90%-ánál a diagnózis megállapítása tünetmentes, korai, illetve közepesen előrehaladott stádiumokban (Rai 0-1, Binet A) történik. 

Új gyógyszerekkel befolyásolható molekuláris mechanizmusok CLL-ben