A krónikus lymphocytás leukaemia kezelése
Hagyományos és új kezelési lehetőségek
Ebben a betegcsoportban gyakori a lassú progresszió (indolens folyamat) és a várható élettartam nem kisebb az átlagosnál, míg a betegek egy másik csoportjára a gyors progresszió és a kedvezőtlen kimenetel jellemző. A CLL-ben szenvedőknél nincs bizonyíték a kedvezőbb túlélésre a korai kezelés hatására. Napjainkra számos prognosztikai tényező vált ismertté, amelyekkel előre jelezhető a betegség progressziókockázata. Ebbe a körbe tartoznak a szérum timidin-kináz (TK) és a béta-2-mikroglobulin (β2MG) szintek, a fluoreszcencia in situ hibridizációval (FISH) kimutatott genetikai eltérések, a ZAP70, a CD38 és a CD49 expresszió, az immunglobulin nehéz lánc variábilis régió gének (IGHV) szomatikus hipermutációja, illetve további gének, mindenekelőtt a TP53 gén mutációi. A szerzők a különböző terápiás lehetőségek szöveges ismertetése mellett bemutatnak egy igen hasznos folyamatábrát is, amely jól szemlélteti a kritikus betegjellemzőket és az egyes kezelések egymás mellettiségét vagy egymás utániságát.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!