hirdetés
hirdetés

Rákbetegség után is aktívan

Komoly betegségben szenvedő vagy abból felépülő betegeknek azt szokták tanácsolni, hogy kíméljék magukat, tartózkodjanak a nagyobb fizikai megter­heléstől. Kutatások sora bizonyítja azonban, hogy rákbetegek számára a jól tervezett, az adott körülményekhez igazított testmozgásnak számtalan jó­tékony hatása van, javítja a fizikai erőnlétet és a pszichés állapotot egyaránt.

hirdetés

Az inaktív életmód izomgyengeség­hez és a mozgástartomány beszű­küléséhez vezethet. Testmozgás közben „boldogsághormon”, endorfin szabadul fel a szervezetben, mely jótékonyan hat a hangulatra és a kedélyállapotra. Többek között ezért fontos, hogy a rákbetegség ke­zelése során a beteg – a körülményekhez mérten – a lehető legtovább megőrizze fizikai aktivitását, illetve a kezelés befeje­zését követően visszanyerje vagy legalább megközelítse korábbi erőnlétét.

Számos tényezőtől függ, hogy az adott beteg számára milyen jellegű, intenzitású és időtartamú testmozgás az ideális, így pl. a daganat típusától és stádiumától, a keze­lés típusától, a beteg erőnléti állapotától és preferenciáitól.

A kezelés alatt az aktív életmód elsődle­ges célja a szervezet fitten és aktívan tartása, ezzel segítve testünket a terápia nem kívánt mellékhatásainak legyőzésében. A kezelés után a testmozgás az erőnlét mielőbbi visszanyerésének egyik legfontosabb eszköze.

A rendszeres testmozgás lassú, fokoza­tos megkezdése történhet a beteg döntése és belátása szerint, mégis az a legjobb, ha a testmozgás megtervezéséhez, az edzés­terv felállításához szakképzett segítséget, orvos/gyógytornász tanácsát kéri. A szak­ember egyúttal azokra a figyelmeztető je­lekre is felhívja a figyelmét, melynek észle­lésekor fel kell függeszteni a testmozgást és kikérni az orvosa véleményét.

Testmozgás betegségmentes vagy stabil állapotban

Ebben a szituációban a fizikai aktivitás rendkívül fontos az általános egészségi állapot és az életminőség szempontjából. Több vizsgálat is igazolta, hogy bár köz­vetlen összefüggés nincs a fizikai aktivitás mértéke és a betegség kiújulásának koc­kázata között, egészséges életmód (test­mozgás, megfelelő étkezés és testsúly) mellett kisebb a kiújulás valószínűsége, és a kellő fizikai aktivitás a túlélési esélyeket is javíthatja. Az ezzel kapcsolatos újabb ada­tok nyilvánosságra kerüléséig az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society) azt javasolja az onkológiai kezeléssel be­tegségmentessé tett vagy stabil állapotú betegeknek, hogy (1) mielőbb kezdjenek el valamilyen rendszeres testmozgást; (2) kerüljék az inaktivitást, a kezelés alatt és után mielőbb igyekezzenek visszatérni megszokott mindennapi aktivitásukhoz; (3) a testmozgás időtartama hetente legalább 150 perc legyen, több részre elosztva; (4) és hetente legalább két alkalommal végezze­nek erősítő gyakorlatokat.

Testmozgás előrehaladott stádiumban

Igazolt tény, hogy a fizikai aktivitás még előrehaladott rákbetegségben is javít­hatja a betegek életminőségét. Előre­haladott betegségben azonban számos olyan egészségi probléma állhat fenn, mely fokozott körültekintést kíván, ezért a testmozgáshoz feltétlenül ki kell kérni a kezelőorvos véleményét. Fontos tudni azt is, hogy a beteg állapota akár napo­kon-heteken belül is jelentősen változhat, ezért elengedhetetlen a folyamatos orvosi kontroll. A mozgásprogram tervezésekor a betegség súlyosságán és jellegén túl fi­gyelembe kell venni a beteg célkitűzéseit, képességeit és preferenciáit.

A rákbetegség egyébként is az átlagos­nál nagyobb körültekintésre int, de ezen belül is külön megfontolást igényelnek az idősek, a csontbetegségben (pl. csontáttét, csontritkulás), más mozgásszervi betegség­ben (pl. ízületi gyulladásban) és idegrend­szeri érintettséggel járó betegségben (pl. perifériás neuropátia) szenvedők.

A mozgásprogram tervezésének szempontjai

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a testmozgás megkezdése előtt a beteg beszélje meg orvosával szándékát. Ennek különös jelentősége van akkor, ha olyan kezelést kap vagy kapott a közelmúltban, mely befolyásolja a tüdő és/vagy a szív működését, hiszen ezek a szervek fokozott terhelésnek vannak kitéve testedzés során.

A testmozgás megkezdése előtt beszél­jük meg az orvossal a legfrissebb leleteket. Az átlagosnál nagyobb óvatosságot igé­nyel a mozgás pl. akkor, ha a fehérvérsejtek megfogyatkozása miatt fokozott a fertőzés veszélye, vagy a vörösvértestek számának csökkenése miatt vérszegénység áll fenn. Előbbi esetben maradjunk távol a nyilvá­nos edzőtermektől vagy sportpályáktól, in­kább az önálló sportot válasszuk az otthon falai között vagy a szabadban.

Tűzzünk ki rövid és hosszú távú célokat. Motiváló lehet, ha a célkitűzéseket írásban is rögzítjük, és folyamatosan vezetjük az elért eredményeket. Ha sikerült elérni egy kitűzött célt, jutalmazzuk meg magunkat valamivel.

A testmozgás megkezdésekor a legfon­tosabb a fokozatosság és mértékletesség. Rövidebb ideig végzett könnyebb mozgá­sokkal, gyaloglás esetén rövidebb távokkal kezdjünk, majd fokozatosan növeljük a moz­gás időtartamát és intenzitását. Egy-egy testedzési perióduson belül iktassunk rövid pihenéseket az intenzívebb mozgások közé.

Ne végezzünk megerőltető testmoz­gást, ha fájdalom, émelygés vagy hányás, tartós hasmenés lépett fel, vagy egyéb ag­gasztó tünetet tapasztalunk.

Testmozgás közben fokozottan figyel­jünk a folyadékbevitelre és az izzadással el­veszített ásványi sók pótlására. Erre legjobb a lehűtött, de nem jéghideg szénsavmentes ásványvíz. A javasolt napi folyadékbevitel kb. 8–10 pohárnyi, ám vannak olyan állapo­tok, amikor az orvos folyadékmegszorítást tarthat szükségesnek.

A testmozgás során maradjunk a leg­feljebb közepes intenzitású mozgásnál. Ha mégis intenzívebb fizikai terhelést fontol­gatnánk, előtte osszuk meg orvosunkkal ebbéli terveinket.

A rákbetegség kezelése alatt és után vannak olyan időszakok, amikor nem ta­nácsos uszodába menni vagy szabadtéri vizekben fürdeni, illetve huzamosabb ide­ig napon tartózkodni – pl. állandó katéter vagy tápszonda viselése, közelmúltbeli kemoterápia, sugárkezelés vagy sebészeti beavatkozás miatt, vagy mert a laborató­riumi leletek fokozott fertőzéskockázatra figyelmeztetnek.

Akkor is igyekezzünk valamennyit mo­zogni, ha a betegség vagy a kezelés miatt legyengültünk. Ilyenkor elegendő lehet napi 10 perc könnyed mozgás, séta vagy könnyű torna.

A testmozgás során ügyelni kell a biz­tonságra és az egészséges környezetre – pl. ne gyalogoljunk vagy fussunk egyenetlen felszínen vagy forgalmas helyen. Igyekez­zünk kiküszöbölni minden olyan körül­ményt, ami elesés, elcsúszás veszélyével jár.

Ha bokaduzzadás vagy már enyhe ter­helés hatására fulladás, légszomj jelentke­zik, forduljunk orvoshoz.

Testmozgás a kezelések alatt és után

Bármilyen mozgásforma mellett döntöt­tünk, a legfontosabb az intenzitás fokozatos emelése. A rendszeres fizikai aktivitás leg­jobb és legegyszerűbb formája a tempós gyaloglás és a minden izomcsoportot ala­posan átmozgató, de nem túlerőltető torna. Kiváló megoldás lehet pl. egy 30 perces séta, akár 10 perces szakaszokra bontva, rövid pi­henővel az egyes szakaszok között. Szintén jó választás a jóga, a tánc vagy a tajcsi.

Ugyancsak jó és praktikus megoldás a mindennapi tevékenységébe beépítve fo­kozni a fizikai aktivitást, pl. ebédszünetben körbesétálni a háztömböt, egy megállóval előbb leszállni a buszról vagy a villamosról, a bejárattól legtávolabb eső parkolóhelyen hagyni az autót, lenyírni a ház körüli gye­pet, beszállni a gyerekek labdajátékába vagy fogócskájába, sétáltatni a kutyát, a lépcsőt használni a felvonó helyett.

Gondoljunk arra, hogy jó társaságban a testmozgás is élvezetesebb, ezért a sétá­hoz vagy tornához szervezzünk magunk mellé másokat is a családtagok, a szomszé­dok, a kollégák vagy a betegtársak köréből.

Az intenzívebb terheléssel járó moz­gást mindig levezetéssel, az izmok nyúj­tásával zárjuk le, így számos sérülésnek vehetjük elejét.

Olyan mozgásformát válasszunk, me­lyet szívesen, élvezettel végzünk. Ne eről­tessük a mozgást, ha nem esik jól. A teljesen gyógyult rákbetegnek is mértékletesnek kell lennie a sporttevékenységek során. Az első az egészség és a biztonság. Figyeljünk testünk jelzéseire.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[228428] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.