A fizikai aktivitás enyhíti a menopauza tüneteit
A rendszeres fizikai aktivitást végző középkorú nők jobb életminőségről és a manopauza tüneteinek enyhüléséről számolnak be – ezt mutatta ki egy populáció alapú vizsgálat.
A vizsgálat eredményeit a Maturitas 2015. januári számában tették közzé.
„Azok a nők, akiknek fizikai aktivitása elérte a javasolt szintet, egészségesebbnek érezték magukat, jobb volt relatív egészségük és életminőségük, mint a velük egykorú nőknek” – írta Kirsi Mansikkamäki, MSc (UKK Institute for Health Promotion, Tampere, Finnország) és kollégái.
A kutatók a népesség-nyilvántartás alapján véletlenszerűen 2606 olyan nőt vettek be a vizsgálatba, akik 1963-ban születtek (azaz 49 évesek voltak). Ezek közül 28% még rendszeresen menstruált, 31%-uk perimenopauzában volt, és 23%-uk a legutóbbi 12 hónapban nem menstruált. A maradék 18% menopauza státusza nem volt megállapítható, mivel hormonpótló terápiában részesültek.
E nőknek postán egy kérdőívet küldtek el, amely a Women's Health Questionnaire rövidített változata volt, s a kérdések az életminőségre, a szubjektív egészségi állapotra, a testömegindexre, a képzettségre és a fizikai aktivitásra vonatkoztak. A nők felének 25 kg/m²-nél kisebb volt a testtömegindexe, s őket normális súlyúnak tekintették.
Fizikailag aktívnak akkor tartották a személyeket, ha vagy legalább heti 2,5 órát töltöttek mérsékelt aktivitással (pl. gyors sétával), vagy 1,25 órát élénk aktivitással (pl. futással), és ha hetente legalább kétszer erőnléti vagy egyensúly tréninget is végeztek emellett. A résztvevők valamivel több, mint a fele (51%) fizikailag aktívnak minősült e definíció alapján.
A kevésbé aktív nők magasabb pontszámot értek el a szorongást és a depressziót (proporcionális esélyhányados [POR] = 1,44; 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,26–1,65), a szomatikus tüneteket (kivéve a vazomotorosokat) (POR = 1,61; 95% CI: 1,40–1,85) és az emlékezeti és koncentrációs problémákat (POR = 1,48; 95% CI: 1,29–1,70) tekintve. A vazomotoros tünetek, azaz a hőhullámok a testtömegre és a képzettségre történő korrekció után nem különböztek szignifikánsan a két csoportban.
Összességében, az aktívabb nők egészségesebbnek érezték magukat (korrigált POR = 3,22; 95% CI: 2,76–3,74) és jobbnak találták életminőségüket (korrigált POR = 1,91; 95% CI: 1,65–2,20), mint a nem, vagy kevésbé aktívak.
A közleménnyel kapcsolatos szerkesztőségi cikkben két ausztrál orvosnő megjegyezte, hogy eltérő eredmények születtek a fizikai aktivitás hatásáról a menopauza tüneteire. Ennek többféle oka is lehet, mint írták. Az egyik az, hogy a nem aktívnak minősített nők is végezhetnek valamennyi fizikai aktivitást, ami jót tehet nekik, és emiatt az aktivitás hatása kisebbnek adódhat, mint amilyen az valójában. Egy másik lehetőség az, hogy a súlyosabb fizikai vagy mentális problémákkal küszködő nők valószínűleg kevésbé hajlamosak a fizikai aktivitásra.
Forrás: Medscape
