A házasok gyorsabban gyógyulnak szívműtét után
A házasságban élőknek nagyobb az esélyük arra, hogy szívműtétet követően teljesen felépülnek – áll a JAMA Surgery című lapban a közelmúltban közzétett tanulmányban.
A szívsebészeti beavatkozáson átesett több mint 1500 felnőtt korú beteg közül az elváltaknak, partnerüktől különélőknek és özvegyeknek nagyobb az esélyük arra, hogy a műtétet követően meghalnak vagy új funkciókárosodás lép fel náluk, szemben a házasságban élőkkel.
Egy 127 545 amerikai felnőtt adatait feldolgozó korábbi felmérés szerint a nős férfiak egészségesebbek és hosszabban élnek, különösen azok, akik 25 éves koruk után kötöttek házasságot; és minél hosszabb ideje él egy férfi házasságban, annál jelentősebb túlélési előnyre számíthat.
Ami a kardiológiai állapotot illeti, egy japán vizsgálatban azt tapasztalták, hogy azon férfiak csoportjában, akik soha nem voltak házasok, háromszor nagyobb a kardiovaszkuláris eredetű halálozás kockázata, míg az Egyesült Államokban 10 éven át folytatott másik vizsgálat 3682 férfi adatai alapján azt találta, hogy a nős férfiak csoportjában 46 százalékkal kisebb a szívbetegségek előfordulási esélye.
Dr. Mark Neuman és munkatársai (Perelman School of Medicine at the University of Pennsylvania) a University of Michigan Health and Retirement Study adatait elemezték, melybe 29 053, 50 évesnél idősebb személyt vontak be 1998 óta. A résztvevőkkel 2 évente interjú történik, melynek során felmérik egészségi állapotukat, funkcionális státuszukat, a kapott egészségügyi ellátásokat, valamint családszerkezetüket. A munkacsoport most azon résztvevők adatait gyűjtötte ki, akik a korábbi interjú óta eltelt időben szívműtéten estek át.
A kutatók dokumentálták a családi állapotot, az életkort, a nemet és a fennálló komorbiditásokat, valamint azt, hogy az adott személy képes volt-e az alábbi hatféle mindennapos aktivitásra: öltözködés, helyváltoztatás, tisztálkodás, étkezés, WC-használat, ágyból ki- és ágyba beszállás.
Az 1576 résztvevő közül 65 százalék élt házasságban a vizsgálatba való belépéskor, 12 százalék volt elvált vagy különélő, 21 százalék özvegy, és 2 százalék volt azok aránya, akik soha nem éltek házasságban. A házas résztvevők között nagyobb volt férfiak aránya, ugyanakkor kisebb arányban voltak azok, akiknél a műtét előtt más betegség vagy funkciókárosodás állt fenn.
A műtétet követően történt interjú időpontjában a következőképpen alakult az elhalálozott vagy frissen kialakult funkciókárosodásban szenvedő betegek aránya: a házasok között 19 százalék, az elváltak vagy különélők csoportjában 29 százalék, az özvegyek körében 34 százalék, a még soha nem házasok között 20 százalék.
Újonnan kialakult funkciókárosodásként definiálták, ha az adott személy nem volt képes önállóan elvégezni a mindennapos tevékenységeket, például öltözködést, járást vagy evést.
Az adatok szignifikáns korrelációt jeleznek a családi állapot, illetve a halálozás és újonnan fellépett diszfunkció között. Az elváltak, különélők vagy özvegyek esetében körülbelül 40 százalékkal nagyobb volt a halálozás vagy új funkciókárosodás esélye a műtétet követő 2 éven belül, mint házasságban élő társaiknál.
A mostani eredmények megerősítik azokat a korábbi tapasztalatokat, melyek szerint a nagy műtétek után jobbak a túlélési esélyeik azoknak, akik házasságban élnek, ugyanakkor kevesebb adattal rendelkezünk a családi állapot és a posztoperatív funkció közötti összefüggésekre vonatkozólag.
„A házasságban élők esetében mutatkozó túlélési előny talán a szociális támogatottságra vezethető vissza, mely befolyásolja a kórházválasztást és az öngondoskodást” – vélik a szerzők.
Egy korábbi vizsgálatban azt találták, hogy a férfiak 66 százaléka számára a feleségük jelenti az elsődleges szociális támaszt; ha házastársuk meghal vagy elhagyja őket, támogatottságuk is megszűnik. A konfliktusok és a stressz magasabb adrenalinszintekhez, vérnyomás-emelkedéshez és gyulladáshoz vezet, mely hosszú távon kedvezőtlenül hat a kardiális állapotra. Ebben szerepet játszhat a válás vagy megözvegyülés utáni magányosság és stressz is.
A szerzők további kutatásokat tartanak szükségesnek a családi állapot és a posztoperatív kimenetelek közötti korrelációk alaposabb feltárására, hogy ezzel javítsuk a betegeknek nyújtott tanácsadás hatásfokát, illetve azonosíthassuk a kockázati csoportokat, akiknél célzott beavatkozások szükségesek a műtét utáni felépülés segítésére.
A vizsgálat gyengéjeként kell ugyanakkor említenünk, hogy a házas és egyedül élők résztvevők más paraméterekben is különbözhettek egymástól, melyek nem detektált módon befolyásolhatták az összefüggéseket.
