A proteomika az emlőrák kezelésének szolgálatában
A svédországi Karolinska Intézet kutatói egy olyan fehérjét fedeztek fel, mely segítheti az orvosokat annak eldöntésében, milyen kezelést válasszanak hormontermelő emlőrákban – olvasható a Nature Communication című lapban.
A szerzők arról számolnak be, hogy az emlőrákokban lévő retinolsav-receptor-alfa (RARA, retinoic acid receptor alpha) magas szintje a tamoxifenre adott elégtelen terápiás vállasszal lehet összefüggésben. Az új felfedezés alapját egy újszerű proteomikai technika képezi.
Az emlőrákok körülbelül 80 százalékának növekedése ösztrogénfüggő. Az ösztrogén a ráksejtekben lévő ösztrogén-receptorokhoz (ER) kötődve fejti ki hatását. Az ösztrogén hatását blokkoló anyagok ennél fogva képesek lassítani e tumorok többségének növekedését. A műtét utáni kezelés célja, hogy meggátolja a szervezetben esetlegesen visszamaradt ráksejtek növekedését és szaporodását. Erre leginkább tamoxifent alkalmaznak, mely azáltal blokkolja az ösztrogénhatást az emlőszövetben, hogy az emlősejtekben lévő ER-hez kapcsolódik.
„E gyógyszer már igen hatásosnak bizonyult, ám a betegek körülbelül egyharmada nem reagál a terápiára, és az emlőtumor kiújul – magyarázza dr. Henrik Johansson, a közlemény első szerzője. – Vizsgálatunk azt igazolta, hogy ilyen esetekben az emlődaganatok gyakran nagy mennyiségben tartalmaznak RARA-t, ami arra utal, hogy e protein fontos szerepet játszik hormonfüggő emlőrákban.”
Janne Lehtiö professzor irányításával a kutatócsoport jelentős erőfeszítéseket tett az emlőrák rezisztenciamechanizmusának feltárására. Ezúttal olyan markereket igyekeztek találni, melyek alapján elkülöníthetők egymástól a tamoxifenterápiára reagáló és nem reagáló betegek. Egyebek mellett mérték az emlőrák-sejtvonalakban a proteinek mennyiségét, és összehasonlították a tamoxifenrezisztens és tamoxifenszenzitív sejtvonalakat.
„Laboratóriumunk egy olyan módszert fejlesztett ki, mely pontosabb fehérjedetektálást tesz lehetővé, ennek segítségével pedig számos fehérje szintjében mutathatók ki már igen csekély különbségek is a tumorsejtekben – mondja dr. janne Lehtiö. – Ezzel a módszerrel egy sor érdekes proteinre bukkantunk, melyek egyike a RARA.”
A kutatócsoport emlőrákos betegek két, egymástól független csoportjában vizsgálta a RARA-t. Az eredmények azt jelzik, hogy a RARA-t nagy mennyiségben tartalmazó emlőrákok esetében nagyobb a kiújulás veszélye, szemben az alacsony proteinszintet mutató daganatokkal. „A RARA és az ER között sokrétű összefüggés áll fenn, amit tovább kell vizsgálnunk – folytatja a vizsgálat ismertetését Janne Lehtiö. – Hisszük azonban, hogy olyan módszert találtunk, melynek segítségével egyénre szabott terápiás terv állítható fel az emlőrákos betegek számára, illetve más lehetőségeink is vannak a technológia tökéletesítésére, melynek a jövőben közegészségügyi jelentősége lehet.”
