Ami a partnerkapcsolati erőszakon túl van

A közelmúltban nagy nemzetközi publicitást kapott több eset is például Indiából és Dél-Afrikából, amikor fiatal nőket erőszakoltak, majd öltek meg. Ezek az esetek ismét ráirányították a figyelmet a szexuális erőszak problémájára. Az idézett esetek természetesen szélsőségnek számítanak, ám a közlemény szerzői arra figyelmeztetnek, hogy „bár vannak próbálkozások arra, hogy ezeket izolált jelenségeknek tekintsük, mégis a nők elleni szexuális erőszak szélesebb körű, napi realitást jelentő problémájának részeként kell tekintenünk rájuk”.

Bár a média – főként korábban – olyan színben tüntette fel a nemi erőszakkal járó eseteket, hogy ezek többnyire idegenek által elkövetett bűncselekmények, valójában az elmúlt évtized elemzései rávilágítottak, hogy a szexuális erőszak elkövetője legnagyobb részt az áldozat ismerősei közül kerül ki. A közeli partner, illetve az idegen személy által elkövetett szexuális erőszak között alapvető különbség, hogy utóbbi esetben nagyobb az esély az erőszakosabb megnyilvánulási formákra, illetve fegyver használatára vagy sérülés okozására – derül ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmányából. „Függetlenül azonban attól, hogy a szexuális erőszak elkövetője közeli partner vagy idegen, az mindig erősen traumatikus élmény az áldozat számára – emlékeztetnek a The Lancetben megjelent közlemény szerzői. − Az erőszak formája, mértéke és hatása azonban változó lehet.”

A szerzők hisznek abban, hogy az egyes országokban és régiókban fennálló előfordulási gyakoriságok feltérképezése „elengedhetetlenül fontos elős lépés a nem partner által elkövetett szexuális erőszak elleni hatásos stratégiák kialakításához”. A szexuális erőszak globális nagyságának meghatározása azonban nem könnyű feladat – tekintettel az esetek lappangó jellegére.

A kutatók most 56 országból 77 vizsgálat adatait elemezték az 1998 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan. Olyan felmérések adatait gyűjtötték össze, melyek a 15 évesnél idősebb nők sérelmére elkövetett szexuális erőszak gyakoriságát, illetve jellemzőit elemezték. Az eredményekből kitűnik, hogy a szexuális erőszak kérdésében igen nagy különbségek vannak az egyes régiók között.

Az e szempontból leginkább veszélyeztetett országok:

- szubszaharai Afrika középső része (21 százalék; Kongói Demokratikus Köztársaság);

- szubszaharai Afrika déli része (17,4 százalék; namíbia, Dél-Afrika, Zimbabwe);

- Ausztralázsia (16,4%; Új-Zéland, Ausztrália)

Az e szempontból legkevésbé veszélyeztetett országok:

- Észak-Afrika, Közép-Kelet (4,5 százalék; Törökország)

- Dél-Ázsia (3,3%; India, Banglades)

A szisztematikus áttekintés szerint világszerte minden tizennegyedik, 15 évesnél idősebb nő számol be arról, hogy életében valamikor szexuális erőszak érte olyan férfi részéről, aki nem a közeli partnere volt. Ez 7,2 százalékos gyakoriságot jelent, és azt jelzi, hogy a bizonyos területeken a szexuális erőszak elterjedt, sőt endémiás. A prevalencia négy régióban haladta meg a 15 százalékot.

A szerzők tisztában vannak azzal, hogy adataik valószínűleg mélyen alulbecslik a tényleges helyzetet, mivel az áldozatok gyakran szégyellik és stigmának érzik a szexuális erőszakot, ezért az esetek mindössze kis hányada jut a hivatalos szervek tudomására. A szerzők ezzel magyarázzák azt is, hogy a vizsgálatban nyolc olyan régió volt, ahonnan mindössze egyetlen ország adatai álltak rendelkezésre, és sok országból egyáltalán nem sikerült ilyen adatokat szerezni.

A nem partner által elkövetett szexuális erőszak egészségi következményeit felmérő korábbi szisztematikus áttekintések összefüggést találtak a depresszióval, szorongással és alkoholabúzussal. Azt is megfigyelték, hogy a szexuális erőszak áldozatai később nagyobb arányban válnak másfajta agresszív cselekedet elszenvedőivé.

Az adatok megerősítik, hogy a nem partner által elkövetett szexuális erőszak sem nem ritka, sem nem tekinthető földrajzilag izolált jelenségnek, ennél fogva a jelenlegi törvények és felelősségre vonási lehetőségek nem elégségesek.