Hogyan operál a kialvatlan sebész?
Amikor egy átdolgozott éjszaka után kell ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mindenki nehéz szívvel lát munkához, főleg akkor, ha gyógyító munkáról van szó. Egy rendkívül figyelmes vizsgálat megnyugtatásul azt bizonyította, hogy a kialvatlan sebészek másnap is az előző napi színvonalon teljesítenek.
Nemcsak a baleseti sebészeti osztályok, hanem általában a műtéti részlegek megterhelése időnként nehezen megjósolható. Ezért bárkivel megtörténhet, hogy valamiért egész éjszaka dolgoznia kell, de váratlan események miatt a következő napon is be kell állnia a műtőasztal mellé. Nem indokolatlan feltételezés a közvélemény részéről, hogy pihenés nélkül folytatott, nagy figyelmet igénylő munkája során az operatőr hajlamos több hibát elkövetni, mint jó körülmények között, de annak eldöntése, hogy valóban így van-e, tudományos vizsgálatot igényel.
Voltak már korábban is megfigyelések, általában nagy egészségügyi központokban, ahol szakképzésben részt vevőket – rezidenseket – oktatnak. Ebben a körben az eredmények értékelése speciális szempontok figyelembevételét igényli. A legtöbbször ellentmondásos eredmények érthető módon általában arra utaltak, hogy az éjszakai pihenés hiánya rontja a másnap is operáló sebészek teljesítményét. A világ egyik legtekintélyesebb szakfolyóirata, a New England Journal of Medicine legutolsó száma közli a kanadai Mount Sinai Hospital sebészeti osztályának közleményét arról, hogy az éjszakai munka hogyan befolyásolja a nappali sebészeti teljesítményt.
Anand Govindarajan és munkatársai retrospektív tanulmánya 1448 szakképzett sebész műtétjeinek eredményét értékeli. Az operációk 2007. január 1-je és 2011. december 31-e között történtek. A szakorvosok 19 489 betegpárt operáltak, a betegpárok egyik tagját normál munkanapon, amikor éjszaka nem voltak szolgálatban, a másikat éjszakai ügyelet után.
Dr. Govindarajan és munkatársai 12 gyakran végzett operációt választottak ki. Összesen 38 978 beteg került műtétre, vagyis 19 489 betegpár tagjait hasonlíthatták össze a műtét kimenetele szempontjából. A kiválasztott műtétek a következők voltak: epehólyag-eltávolítás, gyomor bypass, kolonreszekció, coronária bypass, coronaria-angioplasztika, térdműtét, csípőimplantáció, csípőtörés helyreállítása, hiszterektómia, gerincműtét, kraniotómia, tüdőreszekció.
Az egy hónapos mortalitás a kialvatlanul műtött betegek között és a kontrollcsoportban egyaránt 1,1% volt, az egy hónapon belüli szövődmények gyakorisága pedig 18,2%, illetve 18,1%. A kórházi ápolás időtartama azonos módon átlagosan 3 nap volt. Kismértékben, de szignifikánsan gyakoribbak voltak a szövődmények akkor, ha a sebész előző éjszaka két vagy több beavatkozást végzett. Egyébként a két csoport adatai között akkor sem volt különbség, ha figyelembe vették a kórházak típusát vagy a sebész életkorát.
A szerzők az összefoglalásban azt írják: „Ez azt jelenti, hogy az éjszakai ügyelettel járó alváshiány a következő napon a kanadai sebészek esetében nem tesz szükségessé speciális beavatkozást.” Voltak olyan szakemberek, akik ügyelet utáni kötelező pihenőnap bevezetését javasolták, de a fenti megnyugtató eredmények alighanem lezárják az erről folyó vitát.
