Hétvégi étkezési időpontok és koronária-kockázat
A hétvégi étkezési időpontok elcsúszása és kardiovaszkuláris betegségek kockázata között szignifikáns összefüggés mutatkozott, de csak férfiak körében.
- A koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA) alkalmazása a kardiovaszkuláris prevenció és terápia irányításában
- Szív-érrendszeri kockázatnövekedés és hosszú-COVID
- A koszorúérplakkok kialakulása androgéndeprivációs terápiát követően
- A lerkanidipin és az amlodipin hatásosságának összehasonlítása súlyos kardiovaszkuláris események prevenciójában, hipertóniás betegek körében
- Evolocumab szív-érrendszeri kockázat csökkentésére
- Szemaglutid kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére
- Nők, stressz és alvás: összefüggések a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában
A modern ipari társadalmakban élő emberek hétköznapi időbeosztását többnyire a munkavégzés, a tanulmányi kötelezettségek vagy a háztartási feladatok határozzák meg, ami az étkezések és az alvás idejének rendszeres igazítását teszi szükségessé. A hétvégék azonban gyakran közelebb állnak az egyéni kronotípushoz, vagyis ahhoz a biológiai ritmushoz, amely meghatározza, ki mikor aktívabb és mikor szeretne pihenni. A hétköznapok és hétvégék közötti eltérő alvási és étkezési ritmus megzavarhatja a cirkadián rendszert, azt a 24 órás belső biológiai órát, amely a nappali és éjszakai környezethez igazodva szabályozza az éberség és az alvás ciklusait.
Az alvás-ébrenlét ritmus hétvégi eltolódását a szakirodalom “szociális jetlag”-ként írja le, míg az étkezési időpontok eltérését “étkezési jetlag”-ként határozza meg. A szociális jetlaget számos vizsgálat hozta összefüggésbe kedvezőtlen kardiometabolikus következményekkel. Az étkezési időpontok szerepét vizsgáló korábbi kutatások arra utalnak, hogy a nap első és utolsó étkezésének későbbre tolódása növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, míg a késői első étkezés a 2-es típusú diabétesz fokozott kockázatával járhat. Ezeknek a feltevéseknek a pontosabb feltárására végezték azt a prospektív, megfigyeléses vizsgálatot, amely a francia NutriNet-Santé e-kohorsz adatait felhasználva az eating jetlag és a kardiovaszkuláris betegségek kapcsolatát elemezte.
A kutatók csaknem 105 ezer olyan személy adatait vizsgálták, akik 2009 óta vesznek részt a táplálkozás és egészség összefüggéseit feltáró kohorszban. Az étrendi bevitelre és az étkezési időpontokra vonatkozó információkat 24 órás visszaemlékezésen alapuló kérdőívekkel gyűjtötték, három nem egymást követő napon, köztük egy hétvégi napon, és a felmérést félévente megismételték. Az eating jetlag mértékét a hétköznapi és hétvégi étkezési középpontok különbsége alapján számították, amelyet a nap első és utolsó kalóriabevitelének időpontja határozott meg. A résztvevőket három csoportba sorolták: a „konstans” csoportba kerültek azok, akiknél az étkezési középpont eltérése nem haladta meg az egy órát; az „korábbi” csoportba azok, akik hétvégén legalább egy órával korábban étkeztek; míg a „későbbi” csoportba azok, akik hétvégén legalább egy órával később fogyasztották el első és utolsó étkezésüket. A kardiovaszkuláris eseményekre vonatkozó adatokat egészségügyi kérdőívekből nyerték, majd orvosi dokumentumokkal validálták.
A vizsgálat eredményei szerint a jetlag intenzitása és a kardiovaszkuláris betegségek, valamint a koszorúér-betegség kockázata között szignifikáns összefüggés mutatkozott a férfi résztvevők körében, a medián 8,1 éves követési idő alatt. Az eating jetlag különösen a „korábbi” csoportba tartozó férfiaknál járt magasabb kockázattal mind a kardiovaszkuláris, mind a koronária-betegségek tekintetében, a „konstans” csoporthoz viszonyítva. A „későbbi” csoportban csak a koronária-betegség kockázata emelkedett szignifikánsan, és ez az összefüggés is kevésbé volt kifejezett, mint az előrehozott étkezési ritmust követőknél. Cerebrovaszkuláris betegségekkel nem találtak kapcsolatot. Az eredmények akkor is fennmaradtak, amikor a kutatók figyelembe vették a szociális jetlag hatását, illetve kizárták a valószínűsíthetően éjszakai műszakban dolgozókat és a munkanélkülieket.
A vizsgálat arra utal, hogy a hétköznapok és hétvégék közötti étkezési időpont-különbségek relevánsak lehetnek a kardiovaszkuláris egészség szempontjából, jóllehet az eredmények megfigyeléses jellegük miatt nem alkalmasak ok-okozati következtetések levonására. Azok a férfiak, akik hétvégén korábban étkeztek, mint hétköznap, nagyobb kardiovaszkuláris és koronária-kockázattal szembesültek, míg a későbbi hétvégi étkezést követők esetében csak a koronária-betegség kockázata emelkedett. Ezek az összefüggések függetlenek voltak az étrend minőségétől, és akkor is fennmaradtak, amikor az alvásidőt, a lefekvés időpontját és a szociális jetlaget is figyelembe vették.
A szociális jetlaget korábban széles körben összefüggésbe hozták kedvezőtlen kardiometabolikus hatásokkal, ám a jelen vizsgálatban az erre végzett korrekció csak csekély mértékben módosította az eredményeket. A kutatók ezért hangsúlyozzák, hogy olyan populációk vizsgálata, ahol a szociális jetlag gyakori, segíthet feltárni, vajon az étkezési időpontok következetesebb betartása mérsékelheti-e a cirkadián ritmus zavaraiból eredő egészségügyi kockázatokat. Figyelemre méltó, hogy a szignifikáns összefüggések csak férfiaknál jelentkeztek, bár a nemek közötti interakció statisztikailag nem volt szignifikáns. A férfiak magasabb abszolút kardiovaszkuláris kockázata, valamint a nemek közötti életmódbeli és foglalkozási különbségek hozzájárulhatnak a megfigyelt eltérésekhez.
A rétegzett elemzés azt mutatta, hogy az összefüggések csak azoknál voltak kimutathatók, akik az első étkezésüket a kohorsz mediánértéke, vagyis 8:02 után fogyasztották el. Ez az eredmény, valamint a teljes vizsgálat megállapításai arra utalnak, hogy az étkezések időzítése és rendszeressége hosszú távon befolyásolhatja a kardiovaszkuláris kockázatot, bár annak megállapításához, hogy az étkezési időpontok módosítása csökkenti-e a kockázatot, további intervenciós vizsgálatok szükségesek.
A kutatás egyik korlátja, hogy nem álltak rendelkezésre pontos adatok a résztvevők tényleges munkarendjéről, így a hétköznapokat hétfőtől péntekig, a hétvégét pedig szombatra és vasárnapra definiálták. Mivel nem minden résztvevő dolgozik ilyen beosztás szerint, ez az étkezési jetlag előfordulásának és intenzitásának alulbecsléséhez vezethetett. A kohorsz 79%-ban nőkből állt, így nem reprezentálta a teljes francia lakosságot, ami korlátozza az eredmények általánosíthatóságát. Az alvásra vonatkozó adatok csak egy alcsoportban álltak rendelkezésre, és 2014-ben gyűjtötték őket.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Your weekend meal schedule may matter more than you think
Irodalmi hivatkozás:
Le Folcalvez, X., Obeid, E., Palomar-Cros, A., Fezeu, L. K., Bourhis, L., Bellicha, A., Péneau, S., Deschamps, V., Deschasaux-Tanguy, M., Touvier, M., Hercberg, S., Julia, C., Kesse-Guyot, E., Andreeva, V. A., Lassale, C., Montagner, A., Guillou, H., Jacobi, D., & Srour, B. (2026). Eating jetlag based on meal timing discrepancies and risk of cardiovascular disease using the prospective cohort NutriNet-Santé. Communications Medicine, 6(1), 453. DOI: 10.1038/s43856-026-01758-5, https://www.nature.com/articles/s43856-026-01758-5
