Primer szklerotizáló cholangitis és bélmikrobiom
Jelentősen megnő a PSC kockázata, amikor a megváltozott bélmikrobiom által termelt metabolitok tartósan eljutnak az epeutakhoz, és ott szövetkárosító hatást fejtenek ki.
- Génterápia ARC szindróma kezelésében
- Prebiotikus xilooligoszacharidok zsírmáj kezelésében
- MAPI: új index a májbetegség okának feltárására
- Elhízást megakadályozó enzim
- Májbetegségeket kimutató marker
- Efimosfermin MASH-ban
- Gyógyszer várományos nem-alkoholos szteatohepatitiszre
- Töredezett alvás és MASLD
- A zsírmáj új nómenklatúrája és a metabolikus diszfunkcióval társult steatoticus májbetegség (MASLD)
- A zsírmáj okozta mortalitás kockázata
- Az efruxifermin csökkenti a májfibrózist
A kutatók olyan összefüggést azonosítottak a bélbaktériumok bizonyos anyagcsere‑folyamatai és a primer szklerotizáló cholangitis (PSC) között, amely magyarázatot adhat a régóta feltételezett, de mindeddig tisztázatlan kapcsolatra a bélmikrobiom és a betegség kialakulása között. A felismerés nemcsak új biológiai összefüggést tár fel, hanem lehetséges jövőbeni terápiás irányokat is megnyithat.
A PSC ritka, krónikus májbetegség, amely elsősorban fiatal felnőtteket érint, és a máj epeútjainak gyulladását, majd hegesedését okozza. A folyamat előrehaladtával súlyos májkárosodás, az epeúti és májrák fokozott kockázata alakulhat ki, valamint akár májátültetés is szükségessé válhat. Skandináviában – így Svédországban is – a betegség előfordulása magasabb, mint a világ más részein. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan gyógyszeres kezelés, amely képes lenne megállítani vagy visszafordítani a kórfolyamatot.
A PSC szorosan kapcsolódik a gyulladásos bélbetegségekhez, és a betegekben jellegzetes, megváltozott bélbaktérium‑összetétel figyelhető meg. Régóta feltételezik, hogy a mikrobiom szerepet játszik az epeutak károsodásában, ám eddig nem volt világos, milyen mechanizmusokon keresztül járulhat hozzá a betegség kialakulásához.
A Göteborgi Egyetem kutatói a Nature Metabolism folyóiratban megjelent tanulmányukban egy olyan tényezőt azonosítottak, amely hiányzó láncszemként magyarázhatja a kapcsolatot: az ImP (imidazol‑propionát) nevű metabolitot. Ez a molekula bizonyos bélbaktériumok anyagcseréje során keletkezik, amikor azok az étrend egyes összetevőit bontják le. A vizsgálat kimutatta, hogy PSC‑ben szenvedő betegek vérében emelkedett ImP‑szint mérhető, és a magas értékek rosszabb túlélési kilátásokkal járnak együtt. Egérkísérletekben az ImP tartós adagolása májgyulladást idézett elő. Amikor az ImP eléri az epeutakat bélelő védősejteket, azok olyan jelátviteli folyamatokat aktiválnak, amelyek gyulladást és fibrózist váltanak ki. A fibrózis során túlzott mennyiségű, kemény hegszövet képződik, amely merevvé teszi a szervet és rontja annak működését.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a PSC akkor alakulhat ki, amikor a megváltozott bélmikrobiom által termelt metabolitok tartósan eljutnak az epeutakhoz, és ott szövetkárosító hatást fejtenek ki. A felismerés egyúttal molekuláris magyarázatot ad a régóta feltételezett mikrobiális hatásmechanizmusra. A kutatók szerint mindez több lehetséges terápiás irányt is felvet: csökkenteni lehetne az ImP baktériumok általi termelését, gátolni lehetne azokat az enzimeket, amelyek az ImP képződéséért felelősek, vagy blokkolni lehetne azt a jelátviteli útvonalat, amelyen keresztül az ImP károsítja az epeutakat.
A vizsgálat nem állítja, hogy az ImP önmagában felelős a PSC kialakulásáért. A betegség hátterében valószínűleg genetikai, immunológiai és környezeti tényezők összetett kölcsönhatása áll, amelyet a mikrobiom változásai tovább erősítenek. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy az ImP jelentős mértékben hozzájárulhat a betegség megjelenéséhez és előrehaladásához, és segíthet megmagyarázni a PSC klinikai képének egy fontos részét.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Gut bacterial metabolite linked to inflammation in liver disease
Irodalmi hivatkozás:
Molinaro, A., et al. (2026). Gut microbiota-derived imidazole propionate promotes primary sclerosing cholangitis via p38 signalling. Nature Metabolism. DOI: 10.1038/s42255-026-01600-1. https://www.nature.com/articles/s42255-026-01600-1






