Munkavégzés enyhe légúti panaszokkal
Egy kanadai felmérés azt mutatta, hogy az egészségügyben dolgozók jó része akkor is munkába megy, amikor enyhébb akut légúti betegséggel küszködik, kitéve evvel a betegeket és a munkatársaikat is a fertőződés kockázatának.
Dr. Lili Jiang (Sinai Health System, Toronto, Kanada) és munkatársai az Infection Control & Hospital Epidemiology c. lapban online megjelent közleményükben azt írják, hogy a kanadai akut ellátást végző kórházak dolgozóinak 95%-a az influenza-szezonban enyhe akut légúti fertőzéssel (ARI, acut respiratory disease) is egy, vagy több akár napra is bement a munkahelyére.
A kanadai kórházi dolgozók influenzájáról és egyéb légúti betegségeiről a 2010-2011 és a 2013-14-es influenza szezonban készült felmérés. A prospektiv kohorsz vizsgálatban résztvevők feljegyezték az ARI-ra utaló tüneteiket, a lehetséges expozíciókat, munkahelyükről való távolmaradás okait és az orvosi konzultációkat. A 2728 résztvevő összesen 10.156 betegségnaplót írt (átlagosan 3,7 napló/fő, 95%CI 3,7-3,8). A vizsgált négy influenza szezon alatt összesen 2222 ARI-s epizód fordult elő, vagyis résztvevőként átlagosan 0,81 epizód (95%CI 0,80-0,83), s a vizsgálatba vontak 50,4%-a legalább egy ARI epizódot szenvedett el, és jegyzett le minden vizsgált időszakban. Az egészségügyi dolgozók közül 1036-an a munkanapokon is küszködtek ARI tünetekkel, közülük 980-an (94,6%) legalább egy napot betegségük alatt is dolgoztak, ami a végső feldolgozásra került 5281 beszámoló alapján átlagosan 1,93 betegségen is munkában töltött napot jelent (95%CI 1,91-1,95) és azt, hogy az érintettek átlagosan csak 0,47 napot (95%CI 0,45-0,49) maradtak távol munkájuktól tüneteik miatt.
Többváltozós analízist is végeztek a kórházak területi elhelyezkedése, az asthma, a krónikus állapotok, az influenza-ellenes vakcináció, és számos más faktor figyelembe vételével. Az egyes szakmák összehasonlítása során az derült ki, hogy az orvosok nagyobb valószínűséggel dolgoznak betegen is (igazított RR: 1,11, 95%CI 1,04-1,19), míg az ápolónőkre ez kevésbé jellemző (aRR: 0,88, 95%CI 0,84-0,93). A nagy kockázatú területeken (pl. sürgősségi osztályok, intenzív osztályok) dolgozó munkatársak gyakrabban mennek munkába betegen is az egyéb osztályokon dolgozókhoz képest (aRR: 1,15, 95%CI 1,10-1,20). Biztató tény azonban, hogy súlyosabb tünetek jelentkezése mellett ritkább a munkavégzés (aRR: 0,95, 95%CI 0,94-0,95), csakúgy, mint az első betegen eltöltött munkanap után (aRR: 0,87, 95%CI 0,85-0,89).
A tünetek ellenére is munkába menő dolgozók nagy része (69%) azt vallotta, tüneteik olyan mérsékeltek voltak, hogy munkaképesnek tartották magukat, 11%-ban azt mondták, hogy munkahelyükön halaszthatatlan feladataik voltak, 8%-ban kötelességnek érezték a munkát, 3%-uk nem kívánt otthon maradni.
Dr. Jiang és munkatársai az adatok alapján kijelentették, hogy ilyen módon megnő az akut légúti fertőzésnek a sérülékeny betegekre és a munkatársakra való átvitelének kockázata. A probléma kezeléséhez több tényezőt, köztük kulturális normákat is figyelembe kell venni. A fertőzések megakadályozása érdekében a munkaegészségügyi és biztonsági szabályokat kell kidolgozni, tudatosítani kell minden egészségügyi dolgozóban az ARI-kat okozó vírusok átvitelének kockázatát, és azt, hogy ez mennyire veszélyes a sérülékeny betegekre, és szabályozni kell a betegen történő munkába járást.
Források:
