A tojás, a hús és a kardiovaszkuláris kockázat – ne csak a koleszterinre és a telített zsírokra gondoljunk!
Az Amerikai Szívgyógyász Társaság lapjában megjelent véleménycikk fő következtetése, hogy a szívinfarktus és a stroke megelőzése érdekében a tojás(sárgája) és a vörös húsok fogyasztását kerülni, a fehér húsokét korlátozni kell. Mivel csökkent vesefunkció esetén felgyülemlenek a bélmikrobiom által termelt toxikus metabolitok, az idősek és a vesebetegek fokozottan ki vannak téve a tojás- és húsfogyasztás ártalmainak. A túlnyomóan növényi alapú táplálkozás az élelmiszer-termelést és a kardiovaszkuláris egészséget is fenntarthatóbbá teszi.
Számos kutatás nem talált bizonyítékot a tojás- és a vöröshús-fogyasztás káros hatásaira. Ezek a negatív eredmények részben a résztvevők fiatal korával, a figyelembe nem vett zavaró tényezőkkel és/vagy fordított kauzalitással magyarázhatók, és általában nem posztprandiális méréseken alapulnak.
Ráadásul az atherosclerosis és a kardiovaszkuláris események kockázatának nem a szérum (éhomi vagy posztprandiális) koleszterin- és lipidprofilja az egyetlen meghatározója. Spence és Solo (Stroke, 2017) évről évre mérték több mint 4000 beteg a. carotis plakkterhelését és az LDL-koleszterint (LDL-K). Sem a kiindulási LDL-K, sem annak változása nem jelezte előre a plakkok progresszióját, stabilitását vagy regresszióját, az életkor és a szérum kreatininszintje viszont prediktívnek bizonyult. A károsodott veseműködés – a bélmikrobiom toxikus metabolitjainak korlátozott kiválasztódása – az atherosclerosis fontos tényezője.
A szakmai irányelvekben is nyomon követhető a tendencia: a koleszterinbevitel korlátjával kapcsolatos bizonytalanság ellenére szigorítják a húsra és tojásra vonatkozó ajánlásokat. Az USA 2015 és 2020 között hatályos táplálkozási irányelve már nem tartalmazta a koleszterinbevitel korábban elfogadott felső korlátját, bár továbbra is célként tűzte ki az adott étrenden belüli lehető legkisebb koleszterinbevitelt. Az EAT-Lancet Bizottság 2019-es ajánlása azonban szigorúan, napi 7, illetve 3 grammnál húzta meg a vörös hús, illetve a tojás fogyasztásának felső határát – egy átlagos észak-amerikai felnőtt hétszer ennyi vörös húst és közel háromszor ennyi tojást eszik.
AZ ÉHOMI SZÉRUMSZINTEK NEM TÜKRÖZIK A KARDIOVASZKULÁRIS RIZIKÓT
A tojás- és húsfogyasztás csak kevéssé befolyásolja a szérumlipidek éhomi értékét. A táplálékkal bevitt koleszterin az éhomi koleszterinszintet kb. 10%-kal növeli, igaz, nem elhanyagolható egyéni különbségekkel. Az étrendi koleszterin emellett fokozza a telített zsíroknak az éhomi lipidszintekre gyakorolt hatását, márpedig a hússal egyszerre viszünk be koleszterint és több-kevesebb telített zsírt.
A legtöbb kardiovaszkuláris esemény elszenvedői azok közül kerülnek ki, akiket az éhomi lipidszintek alapján a kis vagy közepes kockázatú csoportba sorolunk. A táplálkozás posztprandiális hatásai erőteljesebben befolyásolhatják a kardiovaszkuláris rizikót: zsírban és koleszterinben gazdag táplálék fogyasztása után kb. 4 órán át fokozott az LDL-K oxidációja, az endothelialis diszfunkció és az artériás gyulladás mértéke.
A tojásipar szívesen hivatkozik két USA-beli vizsgálatra, amelyekben napi egy tojás elfogyasztása nem növelte a coronaria-kockázatot (kivéve azokat a résztvevőket, akik a követési idő alatt diabetesben betegedtek meg). Egy 2020-as metaanalízis szerint (BMJ, 2020) a sok tojást tartalmazó étrend a kevés tojást tartalmazóhoz képest 1,40-szeresére növeli a cukorbetegek kardiovaszkuláris rizikóját. Görögországban, ahol a legtöbben a tojásban szegény mediterrán étrendet követik, napi egy tojás elfogyasztása a cukorbetegek körében ötszörös coronaria-kockázattal járt együtt (J Intern Med, 2006).
Egészen más típusú étrenden élő, nem diabeteses USA-beli populációban közel 30 000 fő 17,5 éves követése során a kardiovaszkuláris kockázat dózisfüggően korrelált a koleszterin- és a tojásfogyasztással (JAMA, 2019). Ugyanezekben a kohorszokban a feldolgozott hús, a feldolgozatlan vörös hús és a baromfihús fogyasztása is növelte a kardiovaszkuláris rizikót, bár kisebb mértékben.
A National Institutes of Health és az American Association of Retired Persons több mint 400 ezer fős „Diet and Health” kutatásában (JAMA Intern Med, 2020) az étrend állati fehérjéinek a teljes kalóriabevitel 3%-a erejéig növényi fehérjékkel való helyettesítése a halálozás 10%-os csökkenésével járt együtt. Ezen belül a tojással bevitt fehérjék növényiekkel való helyettesítése 24%-kal (férfiak), illetve 21%-kal (nők), a vörös hús fehérjéinek növényiekkel való helyettesítése 13%-kal (férfiak), illetve 15%-kal (nők) mérsékelte a halálozást, döntően a kardiovaszkuláris eredetűt. Egy nagy metaanalízis (harminckét kohorszvizsgálat, 715 128 résztvevő, követési idő: 3,5–32 év) szintén azt igazolta, hogy a nagyobb növényifehérje-bevitel szignifikánsan kisebb kardiovaszkuláris halálozással járt együtt (BMJ, 2020).
A BÉLMIKROBIOM TOXIKUS METABOLITJAI
A tojás egészségügyi ártalmaiért döntően a tojássárgája felelős. Egy 63 grammos tojás sárgája 237 mg koleszterint tartalmaz, majdnem annyit, mint egy 35 dkg-os marhaburger. A tojássárgájában lévő foszfatidil-kolint a bélbaktériumok trimetilaminná alakítják, amely felszívódik, és a májban trimetilamin-N-oxiddá (TMAO) oxidálódik. A Cleveland Clinic 4007, coronaria-angiográfián átesett betege között a TMAO szérumszintjének legfelső kvartilisébe tartozók 2,5-szeres gyakorisággal szenvedtek el végzetes vagy nem végzetes stroke-ot vagy szívinfarktust 3 éven belül. A TMAO másik fontos étrendi forrása a legnagyobb mennyiségben a vörös húsokban megtalálható karnitin. Károsodott veseműködés esetén a magas TMAO-szint gyorsabb vesefunkció-romlással és nagyobb halálozással jár együtt. Lineáris összefüggést találtak a tojásfogyasztás és a TMAO szintje között. Wang és mtsai szerint a vörösről fehér húsra vagy növényi fehérjeforrásokra való áttérést követően 1 hónapon belül jelentősen csökkent a szérum TMAO-szintje.
A vörös hús mintegy négyszer annyi karnitint tartalmaz, mint a fehér. A bélmikrobiom más toxikus metabolitjai (p-krezil-szulfát, hippursav, indoxil-szulfát, p-krezil-glükuronid, fenil-acetil-glutamin, fenil-szulfát) a fehérjealkotó aminosavakból képződnek, szintjük bármilyen hús fogyasztása után megemelkedik, különösen akkor, ha a vesefunkció károsodott – ilyenkor ezeknek a metabolitoknak a szérumszintje akár ötvenszeresére–százszorosára nőhet. Jelenlétükben az endothel-sejtekben nagyobb mennyiségben keletkeznek reaktív oxigén intermedierek (ROS), fokozódik a vaszkuláris kalcifikáció és a vesebetegséggel összefüggő halálozás.
Bogiatzi és mtsai (Atherosclerosis, 2018) egy vaszkuláris prevenciós betegpopulációban a bélmikrobiom négy toxikus metabolitjának plazmaszintjét szignifikánsan magasabbnak találták azoknál a betegeknél, akiknél az a. carotis hagyományos kockázati tényezőkkel nem magyarázható atherosclerosisát állapították meg, mint azoknál, akiknek a fő nyaki verőere a kockázati tényezőik ellenére sem volt meszes. A különbségek ezúttal függetlenek voltak a veseműködéstől és a metabolitok prekurzorainak étrendi bevitelétől, föltehetően a bélmikrobiom eltéréseivel álltak kapcsolatban. A TMAO és a p-krezil-szulfát jobb független prediktorai voltak a carotis plakkterhelésének, mint a nem, a diasztolés vérnyomás és a diabetes mellitus.
ÉTREND ÉS KARDIOVASZKULÁRIS KOCKÁZAT
A szénhidrátban szegény, zsírban gazdag és a szénhidrátban gazdag, zsírban szegény étrendek egészséges vagy egészségtelen voltáról heves viták folytak. Shan és mtsai a US National Health and Nutrition Examination Survey több mint 37000 résztvevőjének prospektív vizsgálatában azt találták, hogy mindkét étrendi típusnak vannak kisebb és nagyobb kardiovaszkuláris kockázattal járó változatai. Úgy tűnik, az étrendi szénhidrátok és zsírok mennyisége, aránya helyett a minőségükre kellene nagyobb hangsúlyt helyeznünk, nevezetesen arra, hogy a szénhidrátdús táplálékok glykaemiás indexe, illetve a zsírdús táplálékokban az állati eredetű zsírok részaránya minél kisebb legyen.
A húsban, tejtermékekben és tojásban szegény, az édességeket nagyrészt gyümölccsel helyettesítő krétai mediterrán étrendben például az energiabevitel közel 40%-át zsírok adják, elsősorban az olívaolaj. A múlt századi Seven Countries Study idején Krétán a coronaria-kockázat tizede–tizenötöde volt a finnországinak, ahol az energiabevitel szintén közel 40%-át fedező zsírok döntően állati termékekből származtak. Elképzelhető, hogy a teljesen növényi alapú, összetett szénhidrátokban és rostokban gazdagabb étrendek (a B12-vitamin pótlása mellett) a krétaival összevetve további kardiovaszkuláris előnyöket nyújtanak, erre azonban ma még nincs elegendő bizonyíték.
Garai Attila
Orvostovábbképző Szemle
Az ismertetés alapjául szolgáló közlemény:
Spence DJ, Srichaikul K, Jenkins DJA. Cardiovascular Harm From Egg Yolk and Meat: More Than Just Cholesterol and Saturated Fat. J Amer Heart Assoc 2021;20(7):e017066
Journal of the American Heart Association, 2021. március