Koreai kutatók szerint az immun-neurális tengely egyensúlyának felborulása lehet a súlyos depresszió kialakulásának alapvető mechanizmusa.

A mesterséges intelligencia a jövőben hatékonyan javíthatja a pszichológiai kérdőívek hatékonyságát, elkerülve a redundáns kérdéseket és egyszerűbbé, pontosabbá téve a diagnózist.

A szakirodalmi áttekintés a pszichiátriai zavarok – köztük a leggyakrab­ban előforduló depresszió – és a táplálkozás minősége közötti kapcsolatot mutatja be az agy–bélmikrobiom (ABM) rendszer közvetítő szerepének ismertetésével, egyben alátámasztja az étrendi beavatkozások jelentőségét a depresszió kezelésében.

Három már meglévő gyógyszerről is feltételezhető, hogy jó eséllyel hatásos lehet az Alzheimer-kór kezelésében.

Genetikai kapcsolatot sikerült feltárni a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás és a depresszió, valamint a szorongás kialakulásának kockázata között.

A különbségre az agy központi dopaminerg régiójának, a ventrális tegmentális területnek a vizsgálata során bukkantak rá a kutatók.

Fontos jel lehet a kockázat felmérésében, hogy milyen életkorban alakul ki a depresszió.

Időskorban a memória hanyatlása, a depresszió, a szorongás és a demencia sok gondot okoz. Tájékoztatónkból megtudhatja, milyen tényezők segítik elő a mentális problémák időskori kialakulását, és mivel járulhat hozzá az idős ember vagy hozzátartozója a mentális egészség megőrzéséhez.

A cukros üdítők fogyasztása főleg a nők körében növeli a súlyos depresszió kialakulásának kockázatát.

A terápiarezisztens depresszió komplex jelenség, amelynek értelmezése és definíciója a terápiás ismereteink bővülésével változik, ezért ma inkább nehezen kezelhető depressziókról beszélünk. A számos, eddig feltárt ok mellett ma már tudjuk, hogy az egyik leggyakoribb a depresszió bipoláris voltának fel nem ismerése, vagy az „unipoláris” depressziók esetén gyakran észlelhető „rejtett” (szubszindromális vagy küszöb alatti) bipolaritás. Nem­csak bipoláris I és II depresszióban, hanem szintén a bipoláris depressziót jelentő agitált (kevert) major depresszióban és bipoláris spektrum depres­szióban kerülni kell az antidepresszív monoterápiát, és inkább a hangulatstabilizáló kezelést preferáljuk, vagy ha a depresszió súlyos volta miatt antidepresszívum mindenképpen szükséges, azt mindig hangulatstabili­zálóval vagy atípusos antipszichotikummal együtt, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzuk.