Egy új megközelítés kulcs a neuroproteaszómák helyreállítása, amellyel meggátolható a tau-aggregátumok képződése.

Hasonló módszerek később más neurológiai állapotok, például az autizmus vagy az ADHD vizsgálatában is alkalmazhatók lehetnek.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

Preklinikai modellekben az EPAC2 gén gátlása javított több jellemző viselkedési tünetet, például az érintésre való túlérzékenységet és a rohamokra való fokozott hajlamot.

A metabolomikus öregedési órák a jövőben szerepet kaphatnak a középkorú lakosság demenciaszűrésében.

Kínai kutatók szerint alapvetően alakíthatja át az emlőrák kezelési protokollját az MRD alapú utánkövetés elterjedése.

A magas zsírtartalmú étrend hatására az érett hepatociták visszaalakulnak egy éretlenebb, őssejtszerű állapotba, ami fokozza a tumorok kialakulásának rizikóját.

A különbségre az agy központi dopaminerg régiójának, a ventrális tegmentális területnek a vizsgálata során bukkantak rá a kutatók.

Sikerült olyan géneket azonosítani, amelyek ritka variánsai komolyan befolyásolják az ADHD kialakulásának kockázatát.

Fontos jel lehet a kockázat felmérésében, hogy milyen életkorban alakul ki a depresszió.