Korán megakadályozható lehet az Alzheimer-kór

A Columbia Egyetem kutatói újabb fontos részletet tártak fel az Alzheimer‑kór kialakulásának korai szakaszáról: sikerült azonosítaniuk, miként indul meg azon tau‑fehérje filamentumok képződése, amelyek szorosan összefüggnek a memória hanyatlásával és az idegsejtek pusztulásával. A Nature Neuroscience folyóiratban megjelent eredmények azt a lehetőséget vetik fel, hogy a jövőben olyan gyógyszerek válnak kifejleszthetővé, amelyek képesek meggátolni a tau‑filamentumok keletkezését.

Az Alzheimer‑kór kapcsán gyakran az amiloid plakkokat tekintik a fő kóroki tényezőnek, ám a kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a tau‑fehérjék aggregációja sokkal szorosabban köthető a kognitív hanyatláshoz. Bár az anti-amiloid antitestekkel végzett új terápiák mérsékelt lassulást hoztak a tünetek romlásában, az eredményekkel a kutatók nem voltak elégedettek, ezért több gyógyszercég kezdett el kifejezetten a tau fehérjét megcélzó készítményeket fejleszteni. A hibás térszerkezetű tau aggregátumok megjelenésének pontos kezdete azonban évtizedekig rejtély maradt, részben azért, mert az állatmodellekben a tau nem ugyanúgy viselkedik, mint az emberi agyban.

A Columbia kutatócsoportja most egérmodellekben mutatta ki, hogy az idegsejtek nemrég felfedezett „hulladékfeldolgozó” rendszerének zavara indítja el a tau páros spirális filamentumainak képződését – ezek alkotják az Alzheimer‑kórra jellemző tau‑fibrillumok alapstruktúráját. A filamentumok szerkezete makroszkópos szinten szinte megkülönböztethetetlen volt az emberi betegek agyában látottaktól.

A mostani felfedezés egy korábbi megfigyelésen alapul: Kapil Ramachandran, a tanulmány első szerzője még doktoranduszként kimutatta, hogy a neuronoknak a jól ismert proteaszóma mellett van egy második, különleges elhelyezkedésű lebontórendszere is, amelyet neuroproteaszómának nevezett el. Ez a rendszer kizárólag a frissen szintetizált, hibára különösen hajlamos fehérjéket bontja le. A kutatók most azt vizsgálták, mi történik, ha ezt a rendszert blokkolják – és ekkor kezdtek el megjelenni az egerek agyában a tau‑filamentumok.

A neuroproteaszóma működését tovább elemezve kiderült, hogy azt az ApoE fehérje szabályozza, amely az Alzheimer‑kór egyik legfontosabb genetikai kockázati tényezője. Az ApoE4 variáns – amely a normál populációhoz képest kétszeresére növeli a betegség kialakulásának esélyét – csökkenti a neuroproteaszómák számát, így a neuronok sokkal fogékonyabbá válnak a tau‑aggregátumok képződésére. Az ApoE2 variáns ezzel szemben növeli a lebontó egységek mennyiségét, és csökkenti a tau‑felhalmozódás kockázatát. Ugyanezeket a mintázatokat emberi agyszövetben is kimutatták: az APOE4‑hordozók agyában kevesebb neuroproteaszóma volt, és ezek száma az életkor előrehaladtával tovább csökkent.

A kutatók szerint a tau‑filamentumok kialakulása, az ApoE‑variánsok és az öregedés közötti összefüggések arra utalnak, hogy sikerült feltárni az Alzheimer‑kór egyik legkorábbi, eddig ismeretlen mechanizmusát. A felfedezés új kutatási irányokat nyithat meg, és hosszú távon hozzájárulhat olyan terápiák fejlesztéséhez, amelyekkel még a tünetekkel jelentkező neurodegeneráció megindulása előtt lehetségessé válhat lassítani vagy akár leállítani a betegség progresszióját.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Scientists uncover how Alzheimer's may quietly begin years before memory loss appears

Neuroproteasomes regulate endogenous tau paired helical filament formation in an APOE genotype- and age-dependent manner

Irodalmi hivatkozás:

Victoria Paradise et al, Neuroproteasomes regulate endogenous tau paired helical filament formation in an APOE genotype- and age-dependent manner, Nature Neuroscience (2026). DOI: 10.1038/s41593-026-02297-x