Várandósság idején és a gyermekágyi időszak alatt jelentősen emelkedik a vénás tromboembólia kockázata, jelenleg is a tüdőembólia az anyai ha­lálozás leggyakoribb oka. A tromboembóliás eseményeket számos tényező befolyásolja, köztük a veleszületett és szerzett trombofíliák. Bár a heparin, főként az alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) tromboprofilaxisként alkalmazása a terhes nők esetében igen elterjedt, az irányelvek eltérnek mind az indikációt, mind az alkalmazás módját tekintve. Az alábbi cikk a terhességi tromboembólia kockázati tényezőit és a tromboprofilaxis irányelveit foglalja össze.

Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

A fogamzásgátló módszerek közül az orális fogamzásgátló készítmények terjedtek el a legszélesebb körben, és azok közül is leginkább az ösztrogént és progeszteront egyaránt tartalmazó, kombinált orális fogamzásgátlók. Vannak azonban olyan társbetegségek és állapotok, amikor ezek helyett in­kább a kizárólag progeszteront tartalmazó készítmények szedése ajánlott.

A vénás tromboembólia (VTE) ellátásának fontosabb szempontjait foglalja össze a cikk, kiemelve a legutóbbi évek szemléleti módosulásait, a kocká­zati tényezőkben bekövetkezett jelentős változásokat, mint például az immobilizáció időtartamának rövidülése, a kevésbé invazív eljárások koc­kázatcsökkentő, másfelől az új célcsoportok (vérzékeny, „esendő” betegek, a trombózis rizikóját fokozó gyógyszerek megjelenése stb.) kockázatnövelő hatásait. Tárgyalja továbbá a trombózishajlam szűrésének helyes módsze­rét, a nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés/megelőzés jelen gyakorlatát.

A szemfenéki vénás keringészavar (retinal vein occlusion, RVO) a második
leggyakoribb éreredetű, súlyos látásromláshoz vezető kórkép. A közlemény
a vénás szemfenéki keringészavarok és hematológiai kórképek esetleges
összefüggéseit, a hematológiai vizsgálatokkal kapcsolatos új ismereteket
összegzi a legújabb irodalom és a szerzők saját eseteinek bemutatásával.

Az Európia Belgyógyász Kongresszus egyik fontos vitatémája volt, hogy meddig folytassuk az antikoaguláns terápiát a nem provokált mélyvénás trombózisban szenvedő betegeknél.

A roxadustat már hazánkban is elérhető HIF-PHI készítmény, amely bár hatékony és biztonságos alternatív terápia a dializált betegek anémiájának kezelésére, de fokozott felügyelet alatt álló készítmény. Alkalmazásakor különös figyelmet érdemel a pontos indikáció, amely kulcsfontosságú a le­hetséges mellékhatások elkerülése érdekében.

A terhesség alatti vénás tromboembólia (VTE) kockázata az Egyesült Államokban 2009 és 2019 között jelentősen nőtt.

Gyulladásos reumatológiai kórképekben felgyorsult atherosclerosis, vala­mint fokozott kardiovaszkuláris (KV) morbiditás és mortalitás figyelhető meg. Az atherosclerosis kialakulásában a szisztémás gyulladásos és autoimmun jelenségek szerepe az elsődleges, ugyanakkor a hagyományos rizikófakto­rok hatása is jelentős. Ezért az ilyen betegeket, még KV betegség hiányában is, rendszeresen szűrni kell az elterjedt rizikófelmérő pontrendszerek vala­melyikével. Ahagyományos vaszkuloprotekció mellett elsődleges elérni az alapbetegség remisszióját gyulladáscsökkentőkkel és betegségmódosító szerekkel. Az ismert „testsúlyparadoxon” és „lipidparadoxon” miatt a test­súlyt, a vérzsírokat és azok változását csak a gyulladásos aktivitás vissza­szorítása után javasolt mérni. A nem invazív ultrahangos technikák is segít­hetnek a pontos rizikófelmérésben. Arthritisekben a nem atherosclerotikus szívbetegségek közül megnő az aritmiák, hipertónia, szívelégtelenség és vénás tromboembóliás betegségek rizikója is. Fontos ismernünk, hogy az alapbetegség mellett az alkalmazott reumatológiai gyógyszerek hogyan befolyásolják e szív- és érrendszeri kórállapotokat. Mindezzel kapcsolatban az EULAR több ajánlást fogalmazott meg. Ennek hazai adaptációja, valamint a téma kardiovaszkuláris konszenzusba való beemelése is megtörtént.

A hematológiai sürgősségi állapotok veleszületett vagy szerzett, jellemzően vérzéses vagy véralvadási zavarok, amelyek jelentkezhetnek spontán vér­zéssel, sárgasággal, petechiákkal vagy purpurával. A jelentős morbiditás vagy mortalitás elkerülése érdekében sürgős kezelést igényelnek. A kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a teljes vérkép értékelését.