Az utóbbi hónapok legnagyobb közegészségügyi kihívása a SARS-CoV-2 koronavírus okozta COVID-19-világjárvány. Sok mindent tudunk már a be­tegségről, ám kevesebb adatunk van a vírusfertőzés hosszabb távú követ­kezményeiről. A tünetek nem szűnnek meg egy csapásra, amint a beteg és orvosa a kezébe kapja az első negatív vírusteszt eredményét.

A COVID-19-világjárvány kapcsán egyre több elemzés történik arra nézve, hogy a pandémia közvetlen áldozatain túl milyen járulékos kockázatok és veszteségek keletkeztek a szokásos diagnosztikai és terápiás lehetőségek beszűkülése vagy akár teljesen elérhetetlenné válása miatt. Izraeli szerzők az extrauterin graviditás ellátása szempontjából elemezték a pandémia nyomán elő állt új helyzetet.

Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett im­munrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovírus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi világjárvány negatív egészségügyi, gazda­sági és társadalmi hatásai mellett számos tudományos vívmány térnyeré­sét is megtapasztalhatjuk. Talán ez az egyetlen hozadéka a vírussal vívott harcnak, melyben tudósok százezrei küzdenek a „láthatatlan ellenséggel”. A hírvivő RNS (mRNS) alapú vakcinák megjelenése és bevetése, illetve a szin­tén következő generációs vakcinatechnológiának számító vektorvakcinák térnyerése hatalmas tudományos sikernek ígérkezik.

A SARS-CoV-2-fertőzés 2019 decemberében bukkant fel Vuhanban. A je­lenleg is zajló világjárvány jelentős kihívás az egészségügyi ellátás minden területén. A fertőzésből felépültek egy részénél maradandó egészségkáro­sodással kell számolni. A tartósan panaszos betegek esetében poszt-COVID szindrómáról, vagy „hosszú COVID”-ról van szó. A betegek felépüléséhez multidiszciplináris megközelítésre van szükség.

Akoronavírus 2 (SARS-CoV-2) egy új koronavírus, amelyet 2019-ben ész­leltek először és döntően súlyos légszervi manifesztációjú koronavírus-betegséget (COVID-19) okoz. A COVID-19-infekció kapcsán intersticiális oedema jelenik meg, ami a gázcse­rében jelentős zavart okoz, gyakorlatilag blokkolja az alveolo-kapilláris membránt. Következményeként intersticiális fibrosis alakulhat ki, amely a tüdőt és mellkast érin­tő restriktív légzészavart okoz, a beteg lég­zésmechanikailag kedvezőtlen helyzetbe kerül. A folyamat a mellkasi kinematikát is érinti.

A korai vírusellenes kezelés csökkentheti a súlyos és kritikus esetek előfordulását. Súlyos COVID-19-tüdőgyulladásban a lehető legkorábban fontolóra kell venni a kortikoszteroidok rövid távú alkalmazását a citokinkaszkád gátlására és a progresszió megelőzésére.

Jelen publikáció szokatlan módon a gyermekkor teljes időtengelyére ve­títve tekinti át a pandémia gyermekgyógyászati vonatkozásaival kapcso­latban megjelent ismeretanyagot, a gyermekvállalástól a kamaszkorig, kitérve a korspecifikus problémákra, következményekre, megoldásokra és javaslatokra.

A COVID-19 betegség akut fázisán túl, az infekciós tüneteket megelőzően és azokat követően korai és késői neurológiai tünetek megjelenésére kell számítanunk. Az akut szakban valószínűleg direkt gyulladásos és auto­immun folyamatok, míg a korán (hetekkel később) és későn (hónapokkal, akár évekkel később) megjelenő neurológiai tünetek hátterében para- és posztinfekciós mechanizmusok játszanak szerepet. A COVID-19-et kísérő neurológiai tünetek felismerése és értelmezése azok további gondos kli­nikai megfigyelésén, a betegek követésén és a majdani epidemiológiai vizsgálatok eredményein múlik.

Az alábbiakban rövid összefoglalást adunk a járvány első évének tapasz­talataiból, elsősorban a járvány első hullámában leginkább sújtott orszá­gokban (Kína egyes tartományai, Olaszország, Spanyolország, USA, Nagy- Britannia) lezajlott kutatások eredményei, egyéb friss kutatási eredmények, valamint egyes könnyen elérhető statisztikák alapján.