Intenzív bevacizumabkezelés makuladegenerációban

H. Mhmud and J. P. Vermeulen (Erasmus Medical Center in Rotterdam, Hollandia)és munkatársai az  Ophthalmology and Therapy-ban június 15-én megjelent közleményükben értékelték a neovaszkuláris AMD anti-VEGF terápiájának hosszú távú eredményeit Hollandiában – ahol a bevacizumab a kötelezően első vonalban adandó szer ebben a kórképben – annak érdekében, hogy megvizsgálják, vajon az ily módon kezelt betegek látása jobban javul-e, mint a ranibizumabot vagy afliberceptet alkalmazó, hasonló társadalmi-gazdasági helyzetű országok betegeinek látása.

A Fight Retinal Blindness! regiszter 5 éves adatai elemezték, összehasonlítva a bevacizumabbal kezelt 1229 beteg 1473 szemének eredményeit (holland kohorsz) az afliberceptet vagy ranibizumabot kapó 5884 beteg 7144 szemének eredményeivel (referencia kohorsz).

Az elemzésbe azokat a betegeket vonták be, akik 2016. január 1. után kerültek be a nyilvántartásba, legalább 6 hónapos utánkövetésükről voltak adatok, és korábban nem kaptak anti-VEGF szerrel történő kezelést.

Az elsődleges kimenetel a 60 hónapig évente mért átlagos látásélesség volt, a másodlagos kimenetel pedig az injekciók gyakorisága és az alternatív anti-VEGF szerekre való áttérés aránya.

60 hónap után a holland kohorszban a betegek átlagos látásélessége 2,3 betűvel jobb volt, mint a referencia-kohorszban; a holland kohorszban a kiindulási látásélességük rossz volt, de 60 hónapig tartós javulás mutatkozott, míg a referencia-kohorszban a betegek látásélessége 3 éven belül visszaesett. A holland kohorszban a betegek 5 év alatt átlagosan 14,5-tel több injekciót kaptak, mint a referencia-kohorszban, ami agresszívebb kezelési megközelítést jelez.

60 hónap után a holland kohorszban magasabb volt az alternatív anti-VEGF szerekre való áttérés aránya, mint a referencia-kohorszban (70,9% vs. 51,9%), és rövidebb volt az áttérés medián ideje (11,9 vs. 17,7 hónap), ami arra utal, hogy a holland szemészek gyorsabban változtattak a terápián, ha a betegek rosszul reagáltak a kezelésre.

„Kevés bizonyíték utal arra, hogy a holland csoport jobb látáseredményei a gyógyszerválasztásnak köszönhetők, mivel a bevacizumab nem bizonyult jobbnak más anti-VEGF gyógyszereknél” – írták a kutatók. „A ranibizumabmal, IVAN-nal és CATT-tal végzett közvetlen összehasonlító vizsgálatok csak azt mutatták, hogy a bevacizumab nem volt rosszabb. A jobb látáseredmény valószínűleg az agresszívebb injekciós gyakoriságnak, valamint a kiindulási állapotban mért jobb látásélességnek

A kutatók által is említett egyik legfontosabb korlátozó tényező az alkalmazott konkrét kezelési módszerekkel kapcsolatos információk hiánya volt. A kezeléssel kapcsolatos döntéseket az egyes klinikusok hozták meg, és keveset tudunk döntéseik hátteréről, okairól. A követésből való kiesés okait a betegek kevesebb mint 20% -ánál rögzítették.

Forrás:

Real-World 5-Year Outcomes of Age-Related Macular Degeneration with Bevacizumab as First-Line Anti-VEGF https://link.springer.com/article/10.1007/s40123-025-01178-z