Génterápia makuladegenerációban
A kísérleti eredmények szerint az egyszeri intravitreális injekcióval beadott génterápia csökkenti a neovaszkuláris, időskori makuladegenerációban (nAMD) szenvedő betegeknél az anti-VEGF injekciók szükségességét.
Az American Society of Retina Specialists (ASRS) 2024-es éves találkozóján a kutatók arról számoltak be, hogy az ixoberogén soroparvovec (Ixo-vec, Adverum Biotechnologies) egyetlen intravitreális injekciója: jelentősen, 90-95%-kal csökkentette a vaszkuláris endotél növekedési faktor antagonista (anti-VEGF) injekciók szükségességét 26 hét alatt, megőrizte a látást és a központi almező vastagságát (CST), és adásuk mellett a helyi kortikoszteroid profilaktikus kezelések elegendőek voltak a gyulladás minimalizálásához.
Az Ixo-vec egy génterápia, amely egy módosított vírust (AAV2.7m8) használ az aflibercept, egy anti-VEGF fehérje génjének beadására. Egyetlen intravitreális injekciót követően az aflibercept folyamatosan termelődik a szemben.
A terápia ígéretes eredményeket mutatott az 1-es és 2-es fázisú klinikai vizsgálatokban, és hatékonyabb és kényelmesebb kezelési lehetőséget jelenthet a súlyosan kezelt nAMD-s betegek számára.
Bár a jelenlegi anti-VEGF-kezelések könnyen elvégezhetők, de olyan kockázatokkal járnak, mint a fertőzés és a gyulladás, a szemnyomás emelkedése, a vérzés és a szemlencse karcolása. Az anti-VEGF-injekciókat egyes betegek esetében 2-4 havonta kell ismételni, másoknál azonban akár 4 hetente is szükség lehet az injekciókra, ami óriási terhet ró a betegekre és az egészségügyi rendszerre.
LUNA tanulmány időközi elemzése
Az OPTIC nevű, nyílt, 1. fázisú klinikai vizsgálat ígéretes eredményeket mutatott: a látás megőrzése és a makulafolyadék csökkenése akár 3 évig is eltarthatott egyetlen kezelés után. Ugyanakkor magas szintű intraokuláris gyulladás is igazolódott.
A folyamatban lévő 2. fázisú LUNA vizsgálat célja az alacsonyabb vírusdózisok értékelése és az optimális szteroid profilaktikus kezelés megtalálása volt az esetleges gyulladás kezelésére.
A LUNA egy multicentrikus, randomizált, kettős vak 2-es fázisú vizsgálat, amely 58 beteg bevonásával 26 heten át zajlott. A betegek átlagéletkora 76,6 év volt, a nAMD-jüket 3 évvel a Klinikai vizsgálat megkezdése előtt diagnosztizálták, látásélességük 20/24 volt, a CST 350 mikron, és évente átlagosan 10 anti-VEGF-injekciót kaptak.
A betegeket két Ixo-vec dózis, 6 × 1010 (6E10) és 2 × 1011 (2E11) vektorgenom (vg)/szem egyszeri injekciójára, valamint a 4 féle szteroidkezelésre egyikére randomizálták (a szteroidkezelés, lokális kortikoszteroidokat - difluprednátot vagy intravitreális dexametazont tartalmazott orális prednizonnal vagy anélkül).
A vizsgálat elsődleges céljai közé tartozott a biztonsági profil értékelése a nemkívánatos események monitorozásával, valamint a legjobb korrigált látásélesség változásának mérése 52. héten. Emellett a vizsgálat értékelte a CST változását, a kiegészítő aflibercept-injekciók szükségességét, valamint a különböző kortikoszteroid-kezelések hatékonyságát a gyulladás kontrolljában.
A 26 hetes időközi elemzést szerint a kezelés jelentősen csökkentette a kiegészítő anti-VEGF-injekciók szükségességét: a 6E10-es dózist kapó résztvevők 76%-ának és a 2E11-es dózist kapó résztvevők 83%-ának nem volt szüksége további anti-VEGF-injekciókra 26 hét alatt.
A 6E10 dózis esetében 90%-kal, a 2E11 dózis esetében pedig 95%-kal csökkent az anti-VEGF-injekciók gyakorisága a 26 hetes időszak alatt azoknál a betegeknél, akiknek kiegészítő anti-VEGF-injekciókra volt szükségük.
Mindkét Ixo-vec dózis 26 héten keresztül kisebb ingadozásokkal fenntartotta a látásélességet és a CST-t, „hangsúlyozva a vizsgálatban elért anatómiai kontrollt azon betegek körében, akiknél a CST a kiinduláskor 300 mikronnál nagyobb volt” – hangsúlyozta az előadó, Dr. Charles Wykoff.
Gyulladáskezelés
A terápia jól tolerálható volt, csak enyhe vagy közepes mellékhatásokkal, súlyos gyulladásos szövődmények nem fordultak elő. A leggyakoribb nemkívánatos események a dózisfüggő elülső sejtes gyulladás és az elülső pigmentációs elváltozások voltak, amelyek nem voltak hatással a látásra. A helyi kortikoszteroid-profilaxis hatékonyan minimalizálta a gyulladást a betegek 91%-ánál, akiknél a 26. hétig minden vizit során nem vagy csak minimális gyulladást tapasztaltak.
Az intravitreális dexametazon önmagában nem nyújtott megfelelő profilaxist, de a difluprednát cseppek hozzáadása jelentősen csökkentette az intraokuláris gyulladások arányát. A helyi szteroidok mellé adott orális prednizon nem hozott további előnyöket.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az Ixo-vec hosszú távú kezelési lehetőséget kínálhat a nAMD-s betegek számára, mert a terápiás hatékonyságot fenntartása mellett jelentősen csökkenti a gyakori injekciók terhét. A LUNA vizsgálat folytatásával további adatokkal fog szolgálni az Ixo-vec biztonságosságáról és hatékonyságáról, ami kulcsfontosságú lesz a jövőbeli 3. fázisú regisztrációs vizsgálatok megtervezéséhez.
Forrás: Medscape
