Ez a rovat olyan eseteket mutat be, amelyek különböző peres ügyekben tárgyalt orvosjogi alapelvekre hívják fel a figyelmet. Nem szándékozik jogi tanácsokat adni. Az esetek végén a magyar kiadás főszerkesztője tesz észrevételeket.

1. Vállelőesés és plexus brachialis sérülés
2. Bélperforáció gyanúja hysterectomia kapcsán

A zikalázzal foglalkozó médiavisszhang lecsendesedett, a szülész-nőgyógyászoknak azonban továbbra is nagy gondot kell fordítaniuk a betegek tájékoztatására.

A hipertenzív zavarokhoz társuló halálozás mintegy 60%-a megelőzhető; célzott stratégiákra van szükség a veszélyeztetett nők pontosabb azonosítása és kezelése érdekében.

A kóros opioidhasználat elkerüléséhez szükséges lépések várandós és nem terhes populációban.

Mindannyian szövődménymentes műtétekre törekszünk. Ám kellően hosszú operatőri pályafutás során elkerülhetetlenek a szövődmények. E szerencsétlen igazság felismerése nyomán mindent meg kell tennünk a sérülések megelőzése érdekében.

A hormonális fogamzásgátlás előnyei ellenére a nem hormonális módszerek alkalmazása javasolható 35 éves kor felett – sőt ennél fiatalabb korban is, ha fokozott az emlőrák kockázata.

Bevezetés
A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A gyakoriság emelkedéséhez elsősorban az élettartam növekedése járul hozzá. Az 5 éves túlélés csak szerény mértékben javult Európában az utóbbi évtizedekben, Nyugat- Európában jelenleg ez körülbelül 60%. A túlélést jelentősen befolyásolja a felismerés időpontja. Kialakulásuk szempontjából a tumorok malignus hám és malignus mesenchymalis eredetűek lehetnek. A hám eredetűek között két altípust különböztetünk meg: az I-es típus kedvező prognózisú, rendszerint jól vagy közepesen differenciált, tiszta endometrioid komponensű, menopausa körüli időszakban kifejlődő, ösztrogén hatástól függő tumorok, míg a II-es típusú általában idősebb korban, atrófiás endometriumban alakul ki, hormonexpozícióval nem összefüggő, kevésbé differenciált daganatok rosszabb prognózissal. Ebbe a csoportba soroljuk a serosus, clear cell, dedifferenciált endometrium carcinomát és a malignus kevert Müller-cső eredetű tumort (más néven carcinosarcomát). A malignus mesenchymalis eredetű tumorok közé a méhtest-sarcomák tartoznak: low-grade és high-grade endometrialis stromalis sarcoma (ESS), dedifferenciált uterus sarcoma (UUS), valamint az uterus leiomyosarcoma (uLMS). A kockázati tényezők közül kiemelendő a menstruációs időszak intervalluma, nulliparitás, exogén vagy endogén ösztrogén stimulus, obezitás, kísérőbetegségként diabetes, hypertonia, polycystás ovarium. Molekuláris genetikai tényezők közül a BRCA1, PTEN, p53 és a mis-match repair gének hibáit írták le örökletes tényezőként.

Jelen számunkat a méhtestrák terápiájának aktuális kérdéseivel kezdjük. Az áttekintést készítő pécsi szakemberek olvasmányosan ismertetik az egyes stádiumokban követett kezelési ajánlásokat, világossá teszik, hogy az alapműtéten (totalis abdominalis hysterectomia kétoldali adnexectomiával) kívül mikor ajánlott és mikor feltétlen indokolt a lymphadenectomia, illetve mikor lehet eltekinteni annak végzésétől. Szerencsére elmondható, hogy endometrium carcinoma esetén a korai felismerés és az időben végzett igényes műtét gyakran még az utókezeléseket is szükségtelenné teszi.