2019 szeptemberétől kötelező oltatni a 13–16 hónapos kisgyermekeket bárányhimlő ellen. A védőoltással súlyos szövődmények előzhetők meg, amelyek évente 800–2400 beteget érintenek.1 Az oltást bármilyen életkorban érdemes beadatni – az idősebb testvérnek, de akár felnőtteknek is –, ráadásul ezzel a nem oltható csoportok (pl. kismamák, csecsemők, immunkárosodott személyek) megfertőződésének az esélye is csökken.

Az ősz beálltával jelentősen megszaporodnak a légúti hurutokkal járó betegségek. A visszatérő légúti fertőzések szinte egész évben érintik a közösséget látogató gyerekek 6–8%-át. Ezek a betegségek leggyakrabban vírusos (90–95%), esetenként bakteriális eredetűek.

A Molecular and Cellular Pediatricsban megjelent tanulmányban a német szerzők áttekintik a hisztamin szerepét és a négy hisztaminreceptor expresszióját a bőr rezidens és mobilis sejtjein, majd összefoglalják a legújabb eredményeket az antihisztamin-terápiát illetően, ami új lehetőségeket kínálhat az atópiás dermatitisben tapasztalható viszketés és gyulladás ellen. 

Ez év június elején Portugália fővárosa, Lisszabon adott otthont az allergológiai, klinikai immunológiai kongresszusnak. A legnagyobb allergológiával foglalkozó európai társaság, a jól ismert EAACI (European Academy of Allergology and Clinical Immunology) által évente megrendezett kongresszus igen fontos találkozója a téma iránt érdeklődő szakembereknek, újdonságokat bemutató cégeknek, kiállítóknak.

Az egész világon évente végigsöprő szezonális influenza ellen az egyetlen hatékony, bizonyítékokon alapuló megelőzési lehetőség a védőoltás.  Ám éppen az életkoruknál fogva egyik legsérülékenyebb korosztály tagjai, a félévesnél fiatalabb csecsemők még nem olthatók, mivel nem képesek érdemi immunválaszra az influenza elleni oltóanyagokkal. Így megóvásuk egyetlen módja a – még az édesanyjuk várandóssága alatt végzett – anyai immunizáció, valamint a körülöttük élők beoltása, vagyis a „fészekimmunizáció”. 

A gyermekeknél, mint növekvő és fejlődő szervezeteknél különösen lényeges, hogy a vitaminokkal, nyomelemekkel és ásványi anyagokkal való ellátottságuk megfelelő legyen.

A közönséges nátha, a rhinitis a leggyakoribb gyermekbetegség. Nincs olyan bölcsődébe, óvodába járó kisgyermek, aki ne esett volna át rajta, méghozzá többször is az első életévei során. Bár banális, spontán gyógyuló megbetegedésről van szó, jelentősen rontja az életminőséget, nehezíti a légzést, gátolja a megfelelő alvást, pihenést, és emellett kellemetlen közérzettel jár. Legnagyobb veszélye abban van, hogy – bár szerencsére ritkán – súlyos szövődmények is kialakulhatnak belőle.
Nyolc éve megjelent cikkem újragondolására azért volt szükség, mert szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyébként tünetszegény kórkép egyre gyakrabban terjed manapság is a paranasalis térbe mind hematogén, mind közvetlen lágyrészterjedés útján - a renyhébb immunrendszer, nem hatékony gyógymódválasztás miatt. Felismeréséhez, szakorvosi kézbe helyezéséhez nélkülözhetetlen a gyermekorvosok hatékony közreműködése. Köszönjük a Szakmai Kollégium Fül-orr-gégészeti tagozata elnökének, Prof. Dr. Katona Gábornak, hogy elvállalta a cikk megírását. (dr. Garay Zsolt rovatszerkesztő)

A köhögés az egyik leggyakoribb ok, ami miatt a szülők orvoshoz viszik a gyermeket. Bár a téma irodalma bőséges, mégis indokolt, hogy újra és újra beszéljünk róla, mivel feltehetően a köhögés miatt fogy a legtöbb vény nélküli szer a gyógyszertárakban, és számos – sajnos felesleges – vizsgálat is történik miatta. Az esetek túlnyomó többségében banális felső légúti vírusfertőzésről van szó, de a köhögés súlyos, akár életet veszélyeztető betegség tünete is lehet. Kétségkívül a „nem súlyos”, de elhúzódó köhögés is jelentősen befolyásolhatja a gyermek életminőségét: szignifikánsan ronthatja az alvását, iskolai teljesítményét vagy nappali aktivitását. Emiatt a köhögés az egész család életét érinti, a kialvatlanság miatti fáradtságot és a gyermek állapota miatti aggódást tovább tetézik a rokonok vagy pedagógusok nyomasztó „jó tanácsai”. Nem könnyű a türelmüket vesztett szülők, köhögős gyermekek tömegéből kiemelni azokat, akiknél komoly betegségre kell gyanakodnunk. Jelen – gyakorlati szemléletű – összeállítás ebben a témában kíván segítséget nyújtani.

Bár az allergiák a civilizációs betegségek széles körben ismert csoportjait alkotják, a legtöbb beteg még mindig „alulkezelt”. Mivel urticariában és rhinitis allergicában a hisztamint tartják a legfontosabb mediátornak, a leggyakrabban használt gyógyszerek a hisztamin H1-es receptorán ható antihisztaminok. A jelenleg rendelkezésre álló antihisztaminok hatásaiban és biztonságossági profiljában figyelemre méltó különbségek vannak. Érdemes megismerkedni a rupatadin, a hazai piacra újonnan bekerült antihisztamin tulajdonságaival, annál is inkább, mivel az Allergic Rhinitis and its Impact on Asthma (ARIA) dokumentum1 kívánatosnak tartja, hogy az antihisztaminok a hisztaminreceptoron kifejtett hatásokon kívül további tulajdonságokkal is rendelkezzenek.

„A gyógyszert túl későn rendelted, a betegség a hosszú késlekedés miatt már túlságosan elhatalmasodott.” Ovidius