Kísérleteink során az N-metil-D-aszparaginsav típusú glutaminsav- receptorokat vizsgáltuk csirkeeredetű differenciálódó porcsejtekben, illetve egészséges és patológiás humán pigmentsejtekben. Mivel az NMDAR-okon elsősorban Ca2+-áram halad keresztül, ezért a receptorfunkciók tekintetében különös figyelmet szenteltünk a Ca2+-homeosztázis változásainak. Vizsgálataink igazolták, hogy az NMDAR-ok hozzájárulhatnak a fejlődő porcsejtek finoman hangolt Ca2+-oszcillációihoz, illetve a Ca2+-jelek összefüggésben vannak az optimális kondrogenezissel. Munkánk másik részében az NMDAR-alegységek melanómasejtek szubcelluláris frakciókra is kiterjedő fehérjeexpressziós vizsgálata az egészséges és patológiás pigmentsejtek közti lényeges különbségekre és a sejtmag saját Ca2+-homeosztázisába is beleszóló, potenciálisan működőképes sejtmagi NMDAR-okra hívta fel a figyelmet. Összességében kísérleteinkkel in vitro körülmények között tenyésztett, idegrendszeren kívüli, nem excitábilis sejtekben elsőként mutattunk ki funkcionáló NMDAR-okat (differenciálódó porcsejtek), illetve NMDAR-alegységek által képzett sejtmagi lokalizációjú, molekuláris heteromereket (melanómasejtek). Az előbbi által befolyásolt Ca2+-függő folyamatok az optimális porcfejlődéshez nélkülözhetetlenek, míg utóbbiak a malignus transzformáció következményeként jelenhetnek meg és a Ca2+-szignalizáció új kapuit nyithatják meg.

A tumorok kemoterápiarezisztenciája komplex folyamatok eredménye, és a daganatos halálozások mintegy feléért felelős. Munkám során több különböző rezisztenciamechanizmus vizsgálatában vettem részt, a legrészletesebben az ABCB1 által kódolt P-glikoprotein (Pgp) kifejeződése mentén kialakuló multidrog-rezisztencia (MDR), illetve az ezt hatékonyan célzó MDR-szelektív vegyületek (mint az NSC297366) hatását elemeztük. A mechanizmust különböző Pgp-expressziójú sejtmodellek használatával vizsgáltuk. Az MDR-szelektív NSC297366 hatásmechanizmusát vizsgálva bemutattuk, hogy az intracelluláris vasat kötni képes kelátormolekula csökkentheti a sejten belül elérhető szabad vas mennyiségét, továbbá az MDR sejtekben történő, Pgp általi fokozott transzportja sejtszintű vashiányhoz, a vasigényes folyamatok, így a sejtciklus és az apoptózis szabályozásának felborulásához, és az MDR-daganatsejtek szelektív pusztulásához vezethet. Eredményeink a más terápiákkal szemben ellenálló, MDR-fenotípusú daganatsejtek célzott elpusztításának lehetőségét vetik fel, mely a konvencionális kemoterápiás megoldásokkal kombinálva új stratégia lehet a betegség hosszú távú kezelésére.

A vesedaganatos betegek száma az elmúlt évek adatait figyelembe véve növekvő tendenciát mutat. Ezen betegek felfedezésére leginkább az elterjedt képalkotó eljárások segítségével, legtöbbször incidentálisan kerül sor. A régen említett klasszikus triász, a deréktáji fájdalom, a véres vizelet és a tapintható deréktáji terime már csak ritkán fordul elő, megléte előrehaladott betegségre utal. Cikkünkben a vesedaganatok epidemiológiai, etiológiai adatai, tünettana, műtéti terápiája és fontosabb szövettani típusainak megemlítése mellett nagy részletességgel foglalkozunk az adjuváns kezelési lehetőségek bemutatásával, azok fajtáival és hatásosságával.

Elemzésünk célja áttétes vesesejtes daganatos betegeknél a kabozantinibterápia értékelése volt a mindennapi betegellátásban. A 2019. 01. 01.–2022. 12. 31. között indult kabozantinibkezelést értékeltük retrospektíven, 14 magyarországi vesecentrum adatai alapján. A kezdő dózis 60 mg, szükség esetén 40 mg volt. Fizikális és laborvizsgálat havonta, képalkotók 3 havonta történtek. A tumorválaszt a RECIST 1.1, a toxicitást NCI CTCAE 4.0 szerint értékeltük. Elemzésre 230 beteg adata került. Leggyakoribb szövettani típus a világossejtes volt 201 (87,4%) főnél. A kezelések 48,7%-ban harmad-, 38,3%-ban másod-, <5%-ban első vonalban történtek. Dóziscsökkentés 62,6%-ban, kezelésfelfüggesztés 6,5%-ban vált szükségessé. Leggyakoribb mellékhatások a hasmenés és a fáradékonyság voltak. A terápia hossza 10,03 hónap volt, nem függött a dózisredukciótól. A teljes tumorválasz aránya 39,2%-nak, a klinikai haszoné 82,8%-nak adódott. Az első, másod-, harmad- és negyedvonalbeli kezelések hossza 11,47, 8,03, 11,57 és 10,13 hónap volt (p=0,200). A teljes túlélés 22,0 hónap volt. A kabozantinibterápia a napi rutinban a törzskönyvező vizsgálatnál kedvezőbb eredménnyel járt. A dózisredukció nem befolyásolta a hatást, a kezelés mellette jól tolerálhatónak bizonyult.

A lokálisan előrehaladott, inoperábilis vagy áttétes vesedaganatok kezelése az onkológia dinamikusan változó területe. Az első célzott terápiás készítmény törzskönyvezése óta (2005) szinte évente került sor újabb és újabb készítmények nemzetközi elfogadására és regisztrálására. Az immunellenőrzőpontgátlók kifejlesztése és az ellátási algoritmusokba illesztése (2015) tovább bővítette a terápiás lehetőségeket. Mindezek ellenére a különböző terápiás vonalakban alkalmazott készítmények optimális kiválasztása jelentős kihívás elé állítja a klinikusokat. Az összefoglaló közleményben a második és további terápiás vonalban alkalmazható terápiaválasztáshoz szükséges adatokat, szempontokat, klinikai vizsgálatok eredményeit gyűjtöttük össze, valamint bemutatjuk a hazai kezelési lehetőségeket.

Az áttétes vesedaganat első vonalas kezelése három nagy szakaszra osztható. A citokinérát 2006-ban a célzott terápiák váltották fel a tirozinkináz-inhibitorok bevezetésével. Egészen 2018-ig a standard terápiát első vonalban a szunitinib és pazopanib alkalmazása jelentette. Az elmúlt évtizedben számtalan próbálkozás történt a már törzskönyvezett, illetve fejlesztés alatt álló készítmények kombinációjával, ezek a vizsgálatok azonban nem hoztak eredményt, leginkább az elviselhetetlen toxicitás miatt. A metasztatikus vesedaganat kezelésének újabb állomásához érkeztünk 2018-ban. Ebben az évben törzskönyvezték az ipilimumab és nivolumab immunterápiás kombinációs kezelést. Az azóta eltelt időszakban az immunterápia és a célzott kezelések együttes alkalmazása vezetett sikerre. Összefoglalónk elsődleges célja az Európában már törzskönyvezett, továbbá a legújabb fázis III-as kombinációs kezelések klinikai vizsgálatainak bemutatása alkalmazásuk időrendjében. További célja a vizsgálatok eredményeinek ismeretében rövid gyakorlati útmutatás arra vonatkozóan, hogy miként dönthetünk az első vonalas terápiáról.

Az elmúlt két évtized sugárterápiás technológiai fejlődése sok szempontból a terápiás szemléletet is megváltoztatta, és az új besugárzási technikák, elsősorban a sztereotaxiás kezelések már rutinszerű alkalmazása új utakat nyitott a komplex onkológiai betegellátásban. A megváltozott sugárterápiás szemlélet és klinikai gyakorlat bizonyítására talán a legjobb példa a vesedaganatok kezelésében megmutatkozó átalakulás. A vesedaganatok a hagyományos sugárterápiás gondolkodásban radiorezisztens betegségként rögzültek, így a közelmúltban a sugárkezelésnek csak minimális szerepe volt a betegek ellátásában. Az új technológiák bevezetése azonban lehetőséget biztosított a rizikómentes fokális dóziseszkalációra, így már a vesedaganatokat vagy azok áttéteit is sokkal hatékonyabban tudjuk kezelni. Mindeközben az előrehaladott vesedaganatok onkológiai gyógyszeres kezelésében is látványos előrelépés történt a célzott és immunterápiás módszerek bevezetésével, így a kétféle onkológiai modalitás együttes alkalmazása mellett gyökeresen megváltozott a vesedaganatok ellátási stratégiája, és a következményes onkoterápiás eredményesség. Jelen közleményünkben a sugárterápiás fejlődés lépéseit, az új indikációs köröket és a kombinált terápia lehetőségeit foglaljuk össze.

A gerinc áttéteinek kezelése óriási kihívás, de jelentősen fejlődött mind az onkológiai, mind a sebészi kezelés. A megnövekedett számú, degeneratív okból végzett gerincműtétek tapasztalatait a gerincsebészek a szintén megnövekedett mennyiségű, daganatos okból végzett gerincműtétek során kamatoztatják. A műtéti indikáció felállítása legalább akkora kihívás, mint maga a műtét, ehhez objektív pontrendszerek sokasága áll rendelkezésre. A veserák áttétei kevésbé sugárérzékenyek, emiatt még fontosabb a körültekintően elvégzett műtét. Rövid összefoglalónkban a tüneteket, a kivizsgálást, a használatos pontrendszereket és a műtéti lehetőségeket tekintjük át.

Az agyi áttéti daganatok terápiás megközelítése az elmúlt harminc évben döntően megváltozott. A sebészeti technika fejlődése, a műtéti tervezést forradalmasító MRI-technikák és az intraoperatív navigáció használata csökkentette a műtéti megterhelést és a javította az eredményeket. Az agresszív vesesejtes daganatok esetén is viszonylag gyakran találkozunk agyi áttétekkel, amelyek nehezen kezelhetők, de a javuló sebészeti és sugársebészeti technikák ezeknél is sikerrel alkalmazhatók. Közleményünkben egy eset kapcsán bemutatjuk ezen idegsebészeti kezelések alkalmazását a vesesejtes daganatok agyi áttétei esetén. A modern műtéti tervkészítés és kíméletesebb feltárások a modern sugársebészeti technikákkal együtt képesek a vesekarcinómák agresszív, agyi áttéteket is adó típusainál is javítani a kimenetelt, meghosszabbítva a túlélést. Súlyosabb esetek, akár többszörös agyi metasztázisok esetén is lehet szerepe a koponyaműtétnek, javítva az onkológiai kezelés eredményét.

Az első cikkek a robotasszisztált vesedaganat-reszekció elvégzéséről 2004-ben jelentek meg. Az évek alatt az indikációk egyre bővültek, lehetővé téve komplex vesedaganatok eltávolítását robotasszisztált technikával. A minimálinvazív technika megválasztásánál jelentős szempont a daganat teljes reszekciója, a vesefunkció maximális védelme, és a komplikációk elkerülése. A Da Vinci robotsebészeti rendszert Magyarországon először a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban és az Országos Onkológiai Intézetben építették ki. Az első robotsebészeti műtétre az Onkológiai Intézetben 2022. január 21-én, majd ezt követően a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban január 29-én került sor. Vesetumorműtétek elvégzésére hazánkban eddig a nyitott műtétek mellett egyedül a laparoszkópos eljárás volt elérhető. Osztályunkon rövid, egyéves robotsebészeti tapasztalatok alátámasztják a nemzetközi irodalom eredményeit, amelyek szerint a robotasszisztált parciális nefrektómia kiváló és biztonságos minimálinvazív eljárás. A robotika bevezetésével a magasabb szintű precizitás és mozgásszabadság új lehetőségeket teremt az eddig nyitott, illetve laparoszkópos vesetumorműtétekhez képest.