A SPROUT és a DISCREET vizsgálatban egyaránt jó eredményeket mutatott az apremilaszt középsúlyos-súlyos plakkos psoriasis terápiájában.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek kezelése nem­zetközi ajánlások mentén történik. Az elmúlt 1,5 évben törzskönyvezték a voclosporint lupus nephritisben, valamint az anifrolumabot a betegség aktív formájában. Az aktív betegség kezelésére bevezetett első célzott te­rápiával, a belimumabbal több mint 10 éves tapasztalat gyűlt össze, illetve lupus nephritisben is törzskönyvi indikációt szerzett.

A rheumatoid arthritis egy idült gyulladással kísért állapot, mely élethos­szig tartó kezelést igényel az irreverzibilis károsodások megelőzése és az életminőség javítása érdekében. A terápiás eszköztár folyamatosan új gyógyszerekkel bővül, ám viszonylag kevés direkt összehasonlítás tör­ténik az újabb és a már régebben alkalmazott szerek hatásosságának és biztonságosságának összevetésére. A szerzők a SELECT-COMPARE vizsgálat erre vonatkozó adatait elemezték az upadacitinib és az adalimumab, illetve a placebo összehasonlítására.

Rheumatology and Therapy, 2021. november

A rheumatoid arthritis egy idült gyulladással kísért állapot, mely élethos­szig tartó kezelést igényel az irreverzibilis károsodások megelőzése és az életminőség javítása érdekében. A terápiás eszköztár folyamatosan új gyógyszerekkel bővül, ám viszonylag kevés direkt összehasonlítás tör­ténik az újabb és a már régebben alkalmazott szerek hatásosságának és biztonságosságának összevetésére. A szerzők a SELECT-COMPARE vizsgálat erre vonatkozó adatait elemezték az upadacitinib és az adalimumab, illetve a placebo összehasonlítására.

Rheumatology and Therapy, 2021. november

Az axiális spondylarthritis (axSpA) kezelésére jelenleg kétféle hatóanyag áll rendelkezésre: a tumor necrosis factor (TNF) gátlók és az interleukin-17 (IL-17) gátló biológiai terápiák, viszont hamarosan két vizsgálat alatt álló hatóanyag kerül majd várhatóan az FDA elé, nevezetesen a tofacitinib és az upadacitinib nevű orális Janus kináz gátló, melyeket spondylitis ankyloticában és az axiális spondylarthrosisban szenvedő betegek kezelésére javasolnak.

Az arthritis psoriatica kezelése hagyományosan nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, betegségmódosító szerekkel és biológiai terápiával történik, ám az utóbb időben több gyógyszert is engedélyeztek a betegség kezelésére.

A hypertensio egyike a meghatározó fontosságú szív- és érrendszeri kockázati tényezőknek. Jelentőségét fokozza, hogy megfelelő kezeléssel eredménye­sen csökkenthetők és ezzel szignifikánsan mérsékelhetők az általa okozott célszervi károsodások, melyek kivédésében az angiotenzin II hatásának gát­lása különösen kedvező. Erre a klinikumban angiotenzin-konvertáz enzim gátlókat és az angiotenzin II 1-es típusú receptorának blokkolóit használ­juk. A szerzők e gyógyszercsoport prominens képviselőire, a telmisartanra és a valsartanra fókuszálva áttekintik a kísérleti tapasztalatokat, a klinikai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján igyekeznek segítséget nyújtani a célszervi érintettség alapján az optimális terápiás választáshoz.

Egy kis vizsgálat eredményei szerint a methotrexatot szedő betegeknél az első adag Pfizer-BioNtech mRNS vakcina beadása után a gyenge antitest-válasz esetén is kimutatható aT-sejt mediált immun-válasz.

Metasztázist képző rosszindulatú daganatokban gyakran figyelhető meg cachexia, mely az érintett betegek súlyos állapotromlása következtében gyakran halálos kimenetellel társul. Kezelése mindeddig sikertelennek mondható, melynek elsődleges oka, hogy a mai napig nem ismertek azok a molekuláris folyamatok, melyek kialakulásában szerepet játszanak. A pontos mechanizmus feltárására számos kísérleti modellt hoztak létre, amelyek célja a cachexiát okozó faktorok célzott molekuláris gátlása és kialakulásának megelőzése. Az eddigi, biztató eredmények ellenére a da­ganatos cachexia eredményes klinikai terápiája még várat magára; ehhez nagy esetszámot felölelő klinikai tanulmányok szükségeltetnek.

Az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak a psoriasis terápiás lehető­ségei, az újabb és újabb biológiai gyógyszerek alkalmazásával egyre több betegnél érhető el a teljes vagy csaknem teljes tünetmentesség. Jelen összefoglalóban kitérünk arra is, hogy a COVID-19-pandémia mennyiben befolyásolta a betegek kezelését.