A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

Az igen hosszú láncú zsírsavak kimutatása és eltávolítása egyaránt hasznos lehet több demielinizációs kórkép diagnosztikájában és kezelésében.

A hypertriglyceridaemia az európai felnőtt populáció mintegy harmadát érin­ti. A trigliceridszint változása hatással van az egyéb lipoproteinszintek alaku­lására, így módosul az LDL összetétele, nő a kicsi, denz, oxidációra hajlamos LDL-részecskék száma, csökken a védő hatású HDL szérumkoncentrációja. Ez a hatás felveti a trigliceridek jelentőségét a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában és progressziójában. Korábbi nagy, prospektív, randomizált, kettős vak tanulmányok nem igazolták azt, hogy a trigliceridek szintjének csökkentése javítaná a primer klinikai végpontot, de a magas trigliceridszint egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokra gyakorolt hatása felveti annak le­hetőségét, hogy az 1,7 mmol/l fölötti trigliceridértékű egyének az életmód-terápia sikertelensége esetén gyógyszeres kezelésben részesüljenek.

Napjainkban több, egymással szoros kapcsolatban álló kórállapot – az elhízás, a dyslipidaemia, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes mellitus – járványának lehetünk a szemtanúi. Egy nemrégiben közel egymillió beteg vett részvételével lefolytatott vizsgálat szerint a metabolikus szindróma (MetS) kétszeresére növeli a kardiovaszkuláris események és 1,5-szörösére a halálozás kockázatát.

A vér magas trigliceridszintje közvetlenül és közvetve (az elhízáson, hipertónián, csökkent glükóztolerancián keresztül) elősegíti az ateroszklerózis kialakulását. A hipertrigliceridémiában szenvedő beteg kardiovaszkuláris kockázatának felméréséhez az LDL- és HDL-koleszterint, a kísérő betegségeket, a trigliceridekben gazdag lipoproteinek összetételét és a családi kórtörténetet is figyelembe kell venni. A kezelés célja a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése és a trigliceridekkel kapcsolatos szövődmények (pl. kilomikronémia szindróma) megelőzése. Az életmódbeli beavatkozás alapja a diéta, az alkoholtilalom, a rendszeres testmozgás, a testsúlycsökkentés és a dohányzás abbahagyása. A továbbra is magas trigliceridszint niacin, fibrát, ómega-3-zsírsav-etilészter adásával csökkenthető, a non-HDL-koleszterin szintjének optimalizálásához sztatinkezelésre is szükség van.

Az érelmeszesedés befolyásolható, legfontosabb kockázati tényezői a diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a nikotin és a zsíranyagcsere zavarai. Dyslipoproteinaemia esetén az emelkedett LDL-koleszterin- érték (LDL-C) vitathatatlanul kiemelkedő jelentőséggel bír: semmilyen más anyagcserezavarnak az érelmeszesedéssel való összefüggését nem tudták ilyen pontosan és sokoldalúan bizonyítani.