A klórtalidon a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentésének hatásos szere esszenciális hypertoniában. Eddig azonban viszonylag kevés adattal rendelkezünk a klórtalidon hatásosságának és biztonságosságá­nak megítélésére előrehaladott krónikus vesebetegséghez társuló magas vérnyomásban. Jelen vizsgálatban a klórtalidon adásával 12 hét elteltével eredményesebb vérnyomáskontroll volt elérhető, mint placebóval.

Egy új vizsgálat szerint előrehaladott vesebetegségben a klórtalidon eredményesen csökkenti a terápia-rezisztens vérnyomást.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

A vízhajtókat a hypervolaemia és a magasvérnyomás-betegség kezelésére, valamint a kardiális dekompenzáció tüneteinek enyhítésére használjuk. 

TRIUMPH klinikai vizsgálatban igen hatásosnak bizonyult három alacsony dózisú vérnyomáscsökkentő kombinációja. 

A tiazid típusú vízhajtók adhatók a legtöbb hipertóniás betegnek, aki­nek a köszvényre vonatkozó megbetegedési kockázata csak minimálisan emelkedett (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul). Nem fokozott a kockázat a 60 évesnél idősebb férfiak, továbbá a nők esetében, ugyanakkor eny­hén fokozott (1% körüli) a 60 évesnél fiatalabb férfiak körében (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul). A tiazidok szokásos adagja (< 25 mg) nem nö­veli a köszvény kockázatát, a 25 mg-os és nagyobb adagok viszont igen. A hydrochlorothiazid és a chlorthalidon nem különbözik a köszvény kocká­zata szempontjából. A tiazidok adhatók tünetmentes hiperurikémia esetén, mert az ilyen betegeknél nem fokozzák a köszvény kockázatát (C szintű ajánlás, retrospektív kohorszvizsgálatokon alapul).

Az utóbbi 20 évben a hipertónia diagnosztikája és terápiája is hatalmas fejlődést ért meg. Az elérhető áron kapható megbízható vérnyomásmérő műszerekkel egyre több beteg el­lenőrzi értékeit. Kezdetben a kezelés stratégiáját az ún. „lépcsős terápia” ké­pezte, a mind több új hatásmechanizmusú szer kifejlesztése nyomán az individualizált kombinációs kezelés vált terápiás iránymutatóvá. A mára már több mint 1500 tagot számláló Magyar Hypertonia Társaság (amely egyidős az Orvostovábbképző Szem­lével) megszervezte az ellátóhelyek és szakambulanciák országos hálózatát, létrehozta a Hypertonia Regisztert és rendszeresen kidolgozza a hipertónia­betegség ellátásának diagnosztikus és terápiás irányelveit.

Minden orvos, aki a klinikumban dolgozik, találkozik a víz-, az elektrolit- és a sav-bázis-háztartás zavaraival. Ezeknek az állapotoknak a felismerése, kórélettani alapjaik meghatározása és a megfelelő kezelés megtervezése bonyolult feladat. Ezen a szakterületen az informatív, gondosan feldolgozott esetismertetések a leghasznosabbak, a véletlen besorolásos kontrollcsoportos vizsgálatok ritkaságnak számítanak.

Bár a beteggel kapcsolatos tényezők (pl. terápiahűség) alapvetően fontosak a kontroll megvalósításában, hasonlóan lényegesek az orvoshoz kapcsolódó faktorok is (pl. hogy az orvos elfogadja-e a célérték feletti vérnyomást; mennyire biztos abban, hogy a mért érték megfelel a beteg „valódi” vérnyomásának; illetve mennyire aktív a gyógyszerfelírásban).

A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának felállításakor a  betegek mintegy fele, 10 év múlva mintegy 80%-uk hypertoniás. A hypertonia előfordulása kétszer-háromszor gyakoribb T2DM jelenlétében, mint a nem diabeteses népességben.