Míg a metasztázisok a leggyakrabban előforduló intraokuláris malignus daganatok, a vesesejtes karcinóma okuláris áttétei ritkák. A szemben megjelenő leggyakoribb primer malignus daganat az uveális melanóma. Mind az áttétek, mind a melanóma leggyakoribb okuláris lokalizációja a koroidea. A vesesejtes karcinóma koroideális metasztázisának és a koroideális malignus melanómának a klinikai elkülönítése igazi kihívás a szemészorvos számára. Közleményünkben két olyan esetet mutatunk be, ahol vesesejtes karcinóma az érhártyába adott áttétet. A 61 és a 71 éves férfibeteg esetében a biomikroszkópos és az ultrahangos vizsgálatot követően előrehaladott koroideális malignus melanóma gyanújával enukleációt végeztünk, azonban a hisztopatológiai vizsgálat mindkét esetben világossejtes vesedaganat áttétét igazolta. Világossejtes veserák metasztázisának klinikai és ultrahangos megjelenése is utánozhatja koroideális malignus melanóma képét. Vesesejtes karcinóma okuláris metasztázisának felismerése még ismert vesesejtes karcinóma esetén is nehézséget okozhat. Magy Onkol 66:157-161, 2022

A malignus daganatok a magyar halálozási statisztikában 1990 és 2018 között (www.ksh.hu) vezető halálokként szerepelnek. Amíg az agyérbetegségek egyre csökkenő mértékben felelősek a magyar népesség halálozásáért, a daganatos betegségek halálozási számát az egyre fejlődő diagnosztikus és terápiás lehetőségek ellenére sem sikerült csökkenteni. Magyarországon egyelőre tisztázatlan, milyen gyakoriságúak a szinkron második, harmadik daganatok, illetve milyen kezelési stratégiát követünk ezek esetében. A Nemzeti Rákregiszterben ez idáig a szinkron tumorokról nem történt összefoglaló adatgyűjtés. A cikkben egy hármas tumorral diagnosztizált beteg kivizsgálását és kezelését mutatjuk be. Magy Onkol 66:153-156, 2022

A Covid-19-világjárvány számos indirekt negatív következményt von maga után, különösen az olyan vulnerábilis betegcsoportok számára, mint a daganattal küzdő páciensek. Vizsgálatunkban a 2020 márciusa és 2021 áprilisa közötti időszakban centrumunkban kezelt, előrehaladott melanómában szenvedő betegek kórlefolyását elemeztük. A fenti időszakban 382 beteg részesült centrumunkban melanóma miatt szisztémás kezelésben; közülük 24-en fertőződtek meg a SARS-CoV-2 vírussal a terápia során. Hat beteg III-as, 18 páciens IV-es stádiumban részesült kezelésben, immunterápiát 14 beteg, célzott kezelést és kemoterápiát 5, illetve 4 beteg kapott. A fertőzött betegeink közül 7 esetben (29%) okozta a beteg halálát a vírusinfekció, átlagosan 12 nap alatt. Védőoltást 3 betegünk kapott, az infekció lefolyása mindhárom esetben tünetmentesnek vagy enyhének bizonyult. Előrehaladott daganatban szenvedő betegeink között a SARS-CoV-2 vírusinfekció halálozása jelentősen meghaladta a korcsoportarányos népesség esetén tapasztalt halálozást. Bár a vizsgált időszakban csak betegeink kis csoportja részesülhetett oltásban, körükben haláleset vagy súlyos lefolyású infekció nem fordult elő. Magy Onkol 66:141-145, 2022

A technológia fejlődésével a melanóma ellátásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a sugárterápiás kezelés célzott, nagy pontosságú válfaja: a sztereotaxiás sugárterápia. Ezeket a kezeléseket szoliter vagy oligometasztázisok lokális kezelésében lehet eredményesen használni, mellyel a korábbi, hagyományos irradiációnál sokkal nagyobb biológiai hatású, tumorroncsoló sugárdózisokat lehet leadni. Áttétes melanóma esetében a mára már háttérbe szorult kemoterápiák mellett a folyamatosan bővülő, célzott és immunterápiás lehetőségeknek köszönhetően még a metasztatikus esetekben is egyre jobb túlélési idők várhatók, melyek miatt a daganatgócokat érdemes lokális kezeléssel ellátni, így ez a megközelítés mára a klinikai rutin része lett. Közleményünkben szeretnénk összefoglalni a melanóma ellátásában alkalmazott nemzetközi sztereotaxiás sugárterápiás irodalmi vonatkozásokat, és ismertetni a kapcsolódó fogalmakat, mint például oligometasztázis, abszkopális hatás vagy a célzott irradiáció és modern szisztémás kezelések kombinálása. Magy Onkol 66:127-133, 2022

A melanóma az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribb bőrdaganattá vált az UV-expozíció fokozódásával párhuzamosan. Ugyanakkor ez nem járt együtt a mortalitás fokozódásával, mert a korai diagnosztika is sokat fejlődött. A klasszikus onkológiai kezelésekkel szemben rezisztens melanóma terápiájában gyökeres fordulatot hozott az onkogén mutációs mintázatainak megismerése és a daganat immunbiológiai feltérképezése. Bár az immunterápia bármely molekuláris alcsoportjában alkalmazható a melanómának, a BRAF-mutáns daganatokon kívül nincsen törzskönyvezett célzott terápia. Másrészről a sikeres terápiás beavatkozások újabb kihívásokkal szembesítik az onkológusokat a kinázinhibitorokkal vagy az immunterápiával szembeni rezisztencia kialakulása és az e mögött rejlő genetikai változások miatt. Így az egyszeri mindent megoldó molekuláris profilírozást egyre inkább a folyamatos monitorozás kell, hogy helyettesítse.

A bőr melanómás megbetegedése nem tartozik a legmagasabb incidenciájú és mortalitású rosszindulatú daganatok közé, azonban aggasztó a világszerte tapasztalható, folyamatosan emelkedő tendencia. A Nemzeti Rákregiszter adatbázisa szerint 2001 és 2019 között az új jelentett esetszám mintegy duplájára nőtt, mely megfelel a nemzetközi trendeknek. Ezzel szemben a Központi Statisztikai Hivatal halálozási adatbázisa alapján a jelzett időszakban a mortalitás nem változott számottevően, holott a nemzetközi adatok itt is emelkedést mutatnak. A növekvő incidencia és a stagnáló halálozás eredőjeként a melanómás betegek túlélése évről évre javult, ami megnyilvánult a mortalitás-incidencia hányados csökkenésében, illetve a kedvezőbb utánkövetési adatokban. A melanómás betegek javuló túléléséhez a szekunder prevenció erősödése, valamint az újonnan bevezetett daganatellenes terápiák jobb hatékonysága is hozzájárulhatott. Magy Onkol 66:94-99, 2022

A székrekedés gyakori panasz, melyet rövidebb vagy hosszabb ideig, eny­hébb vagy súlyosabb formában szinte mindenki megtapasztalt már leg­alább néhány alkalommal életében. Idült székrekedésről akkor beszélünk, ha a szokásosnál ritkábban történik székürítés, a székürítés nehezített, kemény, darabos széklet ürül, esetleg a székleten vércsík jelenik meg. Egyé­nenként változó, milyen gyakoriságú, mennyiségű és állagú székletürítés tekinthető normálisnak, ám definíció szerint a heti háromnál kevesebb székletürítés tekinthető székrekedésnek, amikor is a bélsár kemény, száraz, nehezen, esetleg fájdalmasan ürül.

Manapság egyre több ismeretre teszünk szert a rosszindulatú daganatok ge­netikai hátterét, sajátosságait illetően. Az utóbbi néhány évtizedben beveze­tésre került célzott szekvenálási módszerek bizonyos tumortípusok esetében bőséges információt szolgáltattak a daganat kialakulásához vezető genetikai eltérésekről, illetve azokról a genetikai faktorokról, melyek meghatározzák a daganat viselkedését és progresszióját. Az újgenerációs szekvenálás alkalmas lehet a genomikai célpontok azonosításában, ennélfogva előrehaladott szolid tumorok esetében potenciálisan szerepet játszhat a terápia megtervezésében.

Korábban a prosztatarákos betegnél – még alacsony kockázat esetén is gyakran műtétet/sugárkezelést végeztek annak ellenére, hogy a kezelésekből esetleg súlyos mellékhatások származnak.

A Zollinger–Ellison-szindróma a gastrin-termelő neuroendokrin daganatok klinikai megjelenési formája. Ez a fokozott savtermeléssel járó kórálla­pot leggyakrabban fekélybetegség, gastro-oesophagealis reflux beteg­ség, valamint hasmenés képében jelentkezik. Ritka kórkép, mely jelentős malignizálódási potenciállal bír. Az atípusos tünetek következtében lassan, gyakran már metasztatikus formában kerül felismerésre, mely jelentősen ront a betegek életkilátásán.