A ritkán előforduló endokrin tumorszindrómákban szenvedő betegek el­látásában fontos szerepe lehet a korszerű genetikai diagnosztikának és az arra épülő kezelésnek. Ezek a betegségek az utódokra átörökíthetők. Az érintett betegek élethosszig tartó, interdiszciplináris alapokon nyugvó – mind az egyes hormonok túltermelődését és az abból fakadó szervi eltéré­seket, mind a betegség onkológiai oldalát, illetve a további, nem endokrin jellegű prolémákat figyelembe vevő – komplex gondozásra szorulnak.

A súlyos felnőttkori növekedésihormon- (GH-) hiány jelentőségének felis­merése, a GH-pótlás bevezetése a klinikai gyakorlatba közel három évti­zedes múltra tekint vissza. Hazánkban 20 éve vált lehetővé felnőttek szá­mára a GH-pótló kezelés, a témában számos publikáció látott napvilágot. A felnőttkori GH-hiány jelentőségének felismerése, a betegek megfelelő GH-kezelése óriási mértékben javította a hipopituiter betegek hormonpótló terápiáját. A szerzők áttekintik a kórkép kórismézésének, kezelésének főbb szempontjait, összefoglalják a hazai tapasztalatokat.

A leggyakoribb hipofízisadenómák a prolaktinómák és a hormont nem termelő adenómák. A kezdeti tünetek lehetnek az endokrin diszfunkció jelei (pl. terméketlenség, csökkent libidó, tejcsorgás) vagy neurológiai tünetek (pl. fejfájás, látászavarok). Ha a diszfunkciós hipofízis hormont termel, a klasszikus klinikai szindrómák alakulhatnak ki, pl. hiperprolaktinémia, akromegália vagy Cushing-kór. Fontos a teljes hipofízisfunkció kivizsgálása, mivel gyakori a mirigy alulműködése. A kezelést végző teamnek az esetleges endokrinológiai vagy idegsebészeti kezelésre is felkészültnek kell lennie. A kis méretű, hormont nem termelő adenómák és a prolaktinómák nem feltétlenül igényelnek azonnali beavatkozást.