Jó ismert, hogy a krónikus stressz jelentős kardiometabolikus kockázati tényező, ugyanakkor a különböző alvászavarok kialakulásában is szerepet játszhat. Az insomnia jelentősen rontja az életminőséget, miközben számot­tevően növeli a szívizominfarktus kockázatát. Ezzel összefüggésben talán kevéssé ismert, hogy az alvás hosszának csökkenése is fokozza a szívizom­infarktus rizikóját. A mindennapi gyakorlat szempontjából ezért fontos a betegek alvásminőségének feltérképezése és szükség szerinti kezelése.

Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

A klinikailag nem funkcionáló agyalapimirigy-daganatok különböző szövet­tani altípusokba tartoznak, amelyeket a hypophysis-hormonokkal és transz­kripciós faktorokkal szembeni immunfestődésük szerint osztályoznak. Köz­leményünk összefoglalja a nem funkcionáló agyalapimirigy-daganatokkal kapcsolatos legfontosabb diagnosztikai és terápiás ismereteket.

A Zollinger–Ellison-szindróma a gastrin-termelő neuroendokrin daganatok klinikai megjelenési formája. Ez a fokozott savtermeléssel járó kórálla­pot leggyakrabban fekélybetegség, gastro-oesophagealis reflux beteg­ség, valamint hasmenés képében jelentkezik. Ritka kórkép, mely jelentős malignizálódási potenciállal bír. Az atípusos tünetek következtében lassan, gyakran már metasztatikus formában kerül felismerésre, mely jelentősen ront a betegek életkilátásán.

A hypothyreosis lassan alakul ki, tünetei nem specifikusak. Hosszú idő óta fennálló kezeletlen állapotban, különösen idősekben- endokrin krízisállapothoz vezethet.

Egy Egyesült Királyságbeli vizsgálat szerint a mobil telefonok használata és az agydaganatok között nincs összefüggés még a mobilok 10 évnél hosszabb ideje történő használata esetén sem.

Metasztázist képző rosszindulatú daganatokban gyakran figyelhető meg cachexia, mely az érintett betegek súlyos állapotromlása következtében gyakran halálos kimenetellel társul. Kezelése mindeddig sikertelennek mondható, melynek elsődleges oka, hogy a mai napig nem ismertek azok a molekuláris folyamatok, melyek kialakulásában szerepet játszanak. A pontos mechanizmus feltárására számos kísérleti modellt hoztak létre, amelyek célja a cachexiát okozó faktorok célzott molekuláris gátlása és kialakulásának megelőzése. Az eddigi, biztató eredmények ellenére a da­ganatos cachexia eredményes klinikai terápiája még várat magára; ehhez nagy esetszámot felölelő klinikai tanulmányok szükségeltetnek.

A phaeochromocytoma kellő időben felismerve műtéttel gyógyítható, ellen­kező esetben gyakran halálos. A kórképről alkotott ismereteink az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen bővültek, amihez döntő mértékben járult hozzá a genetikai háttér egyre mélyebb megismerése. A jelen összefoglaló közleményben áttekintjük a legfontosabb klasszikus ismereteket, és bemu­tatjuk azokat a változásokat, amelyek a betegség korszerű szemléletének kialakulásához vezettek.

Az osteoporosis a csonttömeg csökkenésével, a csontszerkezet károsodásával, a csont minőségének romlásával jellemezhető kórkép, amelyben a csontbontás mértéke/sebessége meghaladja a csontépítését. Az osteoporosis korai felismerése alapvetően fontos, csakúgy, mint a csonttörések kialakulásának lehetőség szerinti elkerülése.

Korábban a kisebb SARS-járvány is felvetette, hogy a koronavírusok a pajzs­mirigyet is károsítják, de a COVID-19 kapcsán egyre több esettanulmány jelenik meg arról, hogy típusos és atípusos szubakut thyreoiditist, auto­immun hyperthyreosist okozhat a SARS-CoV-2-fertőzés. A pajzsmirigyhor­monok szintje összefüggést mutat a SARS-CoV-2-fertőzés kimenetelével is súlyos állapotú betegek körében. Az új koronavírus dokkoló receptora, az ACE2 enzim a pajzsmirigyben is kifejeződik. Véleményünk szerint a pajzs­mirigyfunkciót legalább a kórházban ápolt COVID-19-betegek esetében ellenőrizni és követni szükséges.