A belgyógyászat egy nagy területé­nek 20 éves fejlődését sokféleképpen össze lehet foglalni. Jelentős elméleti nefrológiai tudományos eredmények születtek ebben az időszakban, és a klinikai kutatás fejlődése is szembeszökő. A gyógyszeres kezelés radikális meg­újulásával a vesebetegek életkilátásai és életminősége is sokat javult. Az elmúlt két évtized alatt a magyarországi dialí­ziskezelés magas színvonalúvá vált és a transzplantációs gyakorlat előtt is új lehetőségek nyíltak. Ezek alapján a szer­zők úgy döntöttek, hogy a következő főbb szempontok alapján mutatják be a nefrológia hazai alakulását:
• A hazai nefrológiai tudomány fejlő­dése
• A hazai klinikai nefrológia fejlődése
• A hazai dialíziskezelés fejlődése
• A hazai transzplantáció fejlődése

A lítium a bipoláris zavar széles körben használatos gyógyszere. Hosszú távú szedése gyakran nefrotoxikus mellékhatásokkal jár. A lítiumkezelés nefrogén diabetes insipidust okozhat az antidiuretikus hormonnal szembeni válaszkészség csökkentésével; hiperparatireózist is előidézhet hiperkalcémiával, krónikus intersticiális nefritisszel és mikrociszták kialakulásával. 

Az akut vesekárosodás a vese inkretorikus és exkretorikus működésének hirtelen, sokszor többszervi elégtelenség részeként fellépő zavara. Az extrakorporális kezelés korai megkezdése csökkentheti a kritikus állapotú betegek halálozását. Minden kritikus állapotú betegnek szüksége van bizonyos dialízisdózisra, de a dózis e határérték fölötti további növelése nem javítja a túlélést a teljes, inhomogén betegcsoportban.

Az ember és az emlősök szervezetében több kardiotonikus szteroidot találtak az „endogén digitálisz” keresése során. Tartós sóterhelés és veseelégtelenség az endogén ouabain (g-strofantin) fokozott elválasztásához vezet. Mindkét szteroid hypertoniát idéz elô. Az esszenciális hypertoniák kb. fele örökletes ouabain-hypertonia.