Az omalizumabra szuboptimális választ adók esetén a hosszabb kezeléssel és az adag növelésével kedvező hatás érhető el.

Az immunellenőrzőpont-gátlókkal kezelt betegekben ritkán bullózus pemphigoid alakulhat ki, e mellékhatás kockázata idősekben és bőrdaganatos betegekben jóval magasabb.

Az asztma a légutak egyik leggyakoribb krónikus megbetegedése, amely­nek diagnózisa a különböző fenotípusok miatt komplikált. Emiatt szükséges a kórképek mögött megbújó mechanizmusok minél pontosabb feltárása, a gyulladás kialakulásában részt vevő sejtek – így az eozinofilok – funkcióinak még alaposabb megismerése.

A mastocytosis ritka megbetegedés. A 2016-os WHO-klasszifikáció a mieloproliferatív neoplasmák között, külön entitásként azonosítja. A be­tegség kialakulása többnyire a c-kit (D816V) mutációhoz köthető. Van bőrre lokalizált és szisztémás forma. A kóros hízósejtek szervinfiltrációt, illetve spontán aktiválódásuk a masztocitaaktivációs tüneteket eredményezhetik.

Az eozinofil gastroenteritis (EGE) viszonylag ritka betegség, amelyet a gyomor-bél traktus eltérő mélységű eozinofil infiltrációja, ennek követ­keztében létrejövő krónikus gyulladás és heterogén gasztrointesztinális tünetegyüttes jellemez. A diagnózis a panaszok, a laboratóriumi leletek, a képalkotók és a szövettan eredménye alapján állítható fel. 

Az asztma eseteinek akár 17%-a nehezen kezelhető esetnek minősül, ezen belül 3-4% a súlyos asztma aránya. Az iménti arányszámok ellenére ezek az esetek emészti fel az asztma kezelésére fordított egészségügyi ráfordítások akár 60%-át. A súlyos asztma kezelése körülbelül 1,7-szer költségesebb, mint az enyhe asztmáé. A súlyos asztma jelentős szerepet játszik az iskolai hiányzások számában és a munkaképesség csökkenésében, ezen kívül hatással van a családi kapcsolatokra és a szabadidős tevékenységekre is.

Jelenleg már többféle biológiai szer is rendelkezésre áll a súlyos, nem kontrollált asztma kezelésében a nagy dózisú inhalációs glükokortikoidokat vagy más szereket (leukotrién-receptor-antagonisták, hosszú hatású béta2-agonisták stb.) kiegészítő terápiaként.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

Az allergiák egyénre szabottak – nincs két, pontosan egyforma eset, mert azonos kiváltó ok mellett is teljesen különböző az egyes allergiát kiváltó anyagokra való szenzibilizálódás és a sokféle tüneti megnyilvánulás. 

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás gyermekek és felnőttek olyan krónikus, helyi, immunmediált nyelőcsőbetegsége, melyet klinikailag a nyelőcső disz­funkciója, szövettanilag pedig dominálóan eozinofil sejteket tartalmazó gyulladása jellemez. Kezeletlen eseteiben nyelőcsőszűkület kialakulásához vezethet. Kezelése elsősorban protonpumpagátlókkal, diétával és helyi szteroid medikációval történik.