A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

Az egészségügyi információ széles körű online hozzáférhetőségének szá­mos pozitív hatása érezhető az orvosi ellátásban, ehhez azonban egyenet­len szakmai színvonal, gyakran rossz értelmezhetőség vagy üzleti befolyá­soltság társul. A nemkívánatos jelenségek visszaszorítása orvosok, szakmai szervezetek közreműködését is igénylő feladat.

Az asztma heterogén betegség, ám az extrinsziknek, illetve intrinsziknek tar­tott asztma esetei között több a hasonlóság, mint a különbség. Ha nem találtuk meg a specifikus allergént, az még nem jelenti azt, hogy a beteg nem atópiás. Az intrinszik asztmások betegsége gyakran súlyos. Az eddigi eredmények azt sugall­ják, hogy az omalizumab hatásos lehet a súlyos intrinszik asztma terápiájában is.

International Journal of General Medicine, 2014. július

A szag- és ízérzékelési zavarok étvágytalansághoz, akaratlan fogyáshoz, életminő­ség-romláshoz vezethetnek. Az ízérzékelés zavarai 95%-ban inkább a szaglás, sem­mint az ízlelés károsodására vezethetők vissza. A szagláskárosodás fő okai: allergiás rinitisz, krónikus rinoszinuszitisz, felső légúti fertőzés, fejsérülés, neurodegeneratív betegség (pl. Parkinson-kór), gyógyszerszedés. A fül-orr gégészeti vizsgálaton túl fontos az I., VII., IX. és X. agyideg működésének ellenőrzése. A kognitív működések vizsgálata, nazális endoszkópia, orr- és melléküreg-CT, agyi MRI is indokolt lehet. A szagláskárosodásban szenvedők fele idővel részlegesen gyógyul. Dohányzók és férfiak körében kisebb az állapotjavulás esélye.

Az orrpolipózis, az idült rinoszinuszitisz, az intrinszik asztma vagy az urtikária hátterében gyakran áll „aszpirinérzékenység” (analgetikumintolerancia). A betegség főként nők között jelentkezik az élet harmadik évtizedétől. A nazális tünetek évekkel megelőzhetik az asztmát vagy az akut intoleranciát. Az orrpolipok sebészi beavatkozást igényelhetnek, heteken-hónapokon belül kiújulhatnak. Az intrinszik asztma sokszor csak szisztémás szteroidkezeléssel kontrollálható.

A Mometazon furoát (MF) orrspray hatékony az allergiás rinitisz és az orrpolipózis kezelésében, de nem ismert azon képessége, hogy eléri-e az orrüreg csillószőrős hámban gazdagabb hátsó részét, ahol a legtöbb patológiás folyamat történik. Tény, hogy az ismert orrspray-k nem halmozódnak megfelelő dózisban az orrüreg hátsó részében, ami pedig előnyösebb a terápia szempontjából.

A szerzők a rhinosinusitisről és az orrpolipózisról megjelent új európai szakmai irányelv (European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps 2012) családorvosok és nem fül-orr-gégész szakorvosok számára gyakorlati szempontból legfontosabb ajánlásait ismertetik. Hangsúlyozzák a kórképek definíciójában történt változásokat, és részletes táblázatokban mutatják be a terápiás ajánlások újdonságait.

Számos korábbi tanulmány igazolta európai és észak amerikai betegeken a mometazon-furoát (MF) hatásosságát allergiás rinitiszes (AR) betegeken. Ázsiában jelenleg az intranazális kortikoszteroid orrspray-k (INS) használata még nem elterjedt, ugyanis a távol-keleti emberek sok esetben eltérően viszonyulnak egyes gyógyszerek alkalmazásához, mint nyugati betegtársaik. A legfrissebb nemzetközi ajánlások első vonalas (elsőként választandó) gyógyszernek javasolják, különösen az orrdugulással járó, középsúlyos és súlyos allergiás rinitisz formákban.